A Szerzetesek tere második napján, szeptember 19-én, szombaton megtelt a Március 15. tér érdeklődőkkel; a kerekasztal-beszélgetéseknek otthont adó két sátor minden alkalommal telt házzal üzemelt - ad hírt a Magyar Kurír.
A szerzetesség teológiájáról szóló beszélgetésen Deák Hedvig domonkos nővér, Versegi Beáta Mária nővér a Nyolc Boldogság Közösségből, Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus püspök és Lukács János SJ vett részt; a beszélgetést Szabó Xavér OFM vezette.
Xavér testvér első kérdésére, miszerint „eszik vagy isszák a teológiát”, Atanáz püspök válaszolt meg: éhezik és szomjazzák. Ezután Hedvig nővér beszélt arról, hogyan ébredt benne a noviciátus idején erős vágy arra, hogy Isten igazságával rendszerezettebben foglalkozhasson, ennek hatására indult a teológiatanulás felé. Beáta nővér segítő pályára készült, mégis a teológia felé fordult az út; Lukács János novíciusmester pedig a növendékek szempontjából tekinti a teológiát, elsősorban az érdekli, milyen lelki tapasztalatok születnek meg abban az időszakban, amikor valaki belép egy rendbe, egy közösségbe, és mit mond az egyház hagyománya minderről.
Egyik izgalmas kérdés arra vonatkozott, mennyire elméleti, illetve gyakorlati a teológia tudománya. Lukács János elmondta, a növendékek, a hallgatók részéről mindig erős az igény arra, hogy a teológia gyakorlatba ültethető legyen; felidézte a jezsuita alapelvet: spiritu, corde, practice, vagyis lélekben, a szívből, gyakorlatiasan. Lélekben figyelve, a szív révén, az egész embert kell megmozgatni. Orosz Atanáz elmondta, az egyházatyák nem egyszer kifejezték: a teológia sose legyen puszta szócséplés, mindig szükség van a gyakorlati tapasztalatra is. Deák Hedvig is megerősítette, hogy a hallgatók rendkívül gyakorlatorientáltak; és bár elméletet és gyakorlatot nem tanácsos kettéválasztani, fontos, hogy a gyakorlatra tudjunk reflektálni. Versegi Beáta Mária hangsúlyozta, a világban érezhető keresésre akkor tud a szerzetes jól válaszolni, ha reflektálva műveli a hivatását.
Xavér testvér többek között a kibontásra váró témákról is faggatta beszélgetőtársait: Lukács János SJ számára az egyik ilyen téma egyértelműen a vallások teológiája. Mint egy korábbi kérdésnél is említette, a pápák több ízben megerősítették, a jezsuiták egyik alapfeladata az, hogy kimenjenek a határterületekre – és ez a szellemi határterületekre is vonatkozik. Közel kerülnek más vallási hagyományban felnőtt emberekhez, és látják, hogy ők is közel vannak Istenhez – ezt kell valahogy összeegyeztetniük azzal, hogy Jézus Krisztus az egyedüli üdvözítő.
Deák Hedvig OP szintén a vallások teológiáját emelte ki, valamint a teológiai antropológia kutatását. Annak átgondolását, hogyan lehetne a keresztény tapasztalatot, az egyház hagyományát dialógusba hozni a pszichológia által felhalmozott ismeretanyaggal. Az erények újrafelfedezését szintén érdekes új iránynak látja, melyet izgalmas lenne párbeszédbe hozni mindazzal az ismerettel, ami szekuláris szinten már ott van.
Orosz Atanáz püspök az egyházatyák mellett, a modern teológiai tárgyak közül a bioetika vizsgálatát hangsúlyozta, ahol interdiszciplináris együttműködéssel kell katolikus, keresztény válaszokat találni.
Versegi Beáta az IQ, EQ, SQ területének tudásanyagát tartja bevonható, bevonandó tudásnak; míg Lukács János Aquinói Szent Tamásra hivatkozott, aki képes volt a szerzetesi hagyomány tapasztalatait összhangba hozni az arisztotelészi gondolkozással. Erre lenne szükség ma is, hisz a szerzetesi tapasztalat, a közösségi élet tapasztalatai és a pszichológia világa kölcsönösen egymásra szorulnak. Szükség van a pszichológiai tudásra és az Isten megtapasztalására is, a két világnak ismét közelednie kell egymáshoz – fejtette ki a jezsuita szerzetes.
Hedvig nővér a lehetséges tévutak kapcsán említette a korábban talán túlzásba vitt morális megközelítést; az, hogy a szerzetesség egy jel, az rendjén van, „de ez nem elég motiváció ahhoz, hogy reggel felkeljek” – fogalmazta meg.
Végül Orosz Atanáz elmondta, Magyarországon nehezen ver gyökeret a keleti szerzetesi hagyomány, ezt szeretné előmozdítani, ehhez azonban egyelőre az alapvető művek, monográfiák, források hiányoznak.
Fiatalok kérdeztek fiatalokat a következő kerekasztal-beszélgetésen: a Kossuth Rádió Válaszutak című műsorának helyszíni felvétele keretében diákriporterek tették fel kérdéseiket két fiatal szerzetesnek, Pehm Eszter keresztes nővérnek és Kovács Krisztián ferencesnek. A rádióműsor szerkesztője Keresztes Ilona; a beszélgetés házigazdája Lobmayer M. Judit nővér volt; a műsort jövő pénteken fél 12-kor hallgathatják meg a Kossuth Rádióban.
A kérdező fiatalok eltérő vallási háttereket képviseltek: katolikus, unitárius, illetve nem vallásos környezetből származnak. Először a szerzetesség mellett döntés okairól, folyamatáról faggatták a két fiatal szerzetest. Eszter nővér dédnagymamája imádságos jelenlétéről beszélt; hogy gyerekkorában mennyire a hétköznapok része volt az ima, a templomi litániák és liturgiák; majd a fiatalkori útkeresésről, a mehetnékről. A kanadai útról, ami előtt azt hitte, a nagyvilág hiányzik, majd Kanadában átélte, hogy valójában ott is a csendre, a befelé figyelésre vágyott.
Krisztián testvér beszélt a név erejéről, mennyire ott motoszkált benne, hogy a keresztneve jelentésével (Krisztushoz tartozó) kezdenie kell valamit. Beszélt az álmairól, amiken keresztül vonzotta-vezette az Isten; és arról, hogy akár egy egész élet szükséges ahhoz, hogy igazi szerzetessé váljon az ember.
Mi kell ahhoz, hogy valaki szerzetes legyen? – kérdezték a fiatalok. Eszter nővér sorolta: meghívás Istentől, az erre adott személyes válasz, a választott közösség útjának elfogadása – és sok bizalom…
Felmerült az a kérdés is, hogyan lehetséges lemondani arról, hogy az embernek gyermekei szülessenek – Eszter nővér elmondta: szerinte is nagyon fontos ez, de őt mégis másra hívta az Isten, kizárólagos kapcsolatra Vele. Az ő útja nem ez, az ő párja Isten, és nem vágyik másik párra. Krisztián testvér úgy fogalmazott: a gyerekvállalás célja végső soron az élet szolgálata – ez pedig jelen van az ő életükben is, csak nem a saját gyerekeik révén.
A kerekasztal-beszélgetések két sátorban zajlottak folyamatosan, emellett számtalan programot kínált a Szerzetesek tere a sátrakban, templomokban és a nagyszínpadon egyaránt. A gyerekprogramok és a szerzetesi termékek rengeteg érdeklődőt vonzottak, és az Élő Könyvtárba is sok „olvasó” érkezett, akik szerzeteseket kölcsönözhettek egy-egy adott téma megbeszélésére.
Fél hatkor került sor a Ferenciek terén a gregorián szentmisére, melynek főcelebránsa Dobszay Benedek ferences provinciális volt; a homíliát Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita mondta.
A szentmise elején Dobszay Benedek felidézte II. János Pál szavait: nem a szerzetesek szolgálata, aktivitása az igazán lényeges, hanem a puszta létük, ahogy Istent sem azért szeretjük elsősorban, mert ezt vagy azt teszi, hanem a puszta léte ragadja meg az embert. Kocsis Fülöp úgy fogalmazott: radikális helyzetekre mindig csak radikális válaszokat lehet adni. A szerzetesek olyan emberek, akik az élet kuszaságaira radikális választ adtak az elköteleződésükkel. Beszélt annak a veszélyeiről, hogy ellenségképet rajzolunk magunknak, holott az ellenség soha nem a másik ember; az ellenség mindig a sátán – az ember az csak testvér lehet.
Ne az emberek által diktált irányzatokban keressük a boldogságot, mert az „a halál civilizációja” (II. János Pál) – figyelmeztetett Kocsis Fülöp.
A metropolita hangsúlyozta: a szerzetes teljes életével felel Isten hívására, majd ahogy felel, és ahogy halad előre az időben, szembesül vele, mennyire rászorul Isten irgalmára.
Délután fél hatkor átadták a fotópályázat díjait, majd három zenés program következett a nagyszínpadon, köztük a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium Magis-kórusának fellépése, akik a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalt adták elő.
Forrás: Verestói Nárcisz/Magyar Kurír
Fotó: Gieszer Richárd