Loyolai Szent Ignác számomra az isteni akarat keresésének bajnoka. Folyamatosan azt keresi, mivel válhatna Isten tetszésére, mivel szolgálhatná szeretett Ura nagyobb dicsőségét, és azt, hogy amit felismer, az mennyiben egyezik meg Isten akaratával. Erről a szüntelen keresésről tanúskodik Lelkigyakorlatos könyve, a Jézus Társasága Konstitúciója (Rendszabályzata), Lelki naplója, különböző levelei. Cselekvési módszere, amelyet ennek a keresésnek konkrét alkalmazására ajánl, és amelyet rendtársainak hátrahagy, az egyenes szándék. Az alábbi gondolatokban helyenként Jean Claude Dhôtel jezsuita írásából ihletődtem.
Ignác a Konstitúciókban (Rendszabályzat) a következőket írja a jezsuita szerzetesi életben kezdők számára: „Mindegyikük arra kell törekedjen, hogy szándéka egyenes legyen, nemcsak életállapotát, hanem annak minden részletét illetően, mindig arra igyekezve, hogy tisztán az isteni jóságot szolgálja és neki tetsszen önmagáért, (…) nem pedig a büntetéstől való félelem vagy a jutalom reménye miatt (…). Gyakran kell őket arra buzdítani, hogy mindenben keressék Istent, (…) őt mindenben szeretve, és minden teremtényt Benne szeretve, az ő legszentebb és legistenibb akarata szerint.” (Konst. 288. sz.)
Ezek után a kedves olvasó felteheti a kérdést: Mit is tartalmaz az „egyenes szándék” kifejezés? Először is, egy meggyőződést: egyedül Isten abszolút, minden egyéb relatív. Minden egyébnek az igazi értékét csak benne és általa ismerhetjük fel (kapcsolataink, tevékenységeink, események…).
Másodszor, a szív irányultságát: minden, amit gondolok, minden, amit szeretek, minden, amit teszek, e felé az abszolút felé fog irányulni, aki Isten. Ennek az alapvető irányultságnak köszönhetően fordulhatok a teremtmények (elsősorban embertársaim!) felé azzal a szeretettel, amellyel Isten szereti őket, őt keresve bennük.
Ez vonatkozik először is az imádságra: hogy elkerüljünk minden steril introspekciót vagy érzelmi kilengést, fontos az Ignác által javasolt előkészítő imához ragaszkodni, ahol azt kérjük, hogy minden szándékunk, cselekedetünk és (gondolati) tevékenységünk „tisztán az isteni Fölség szolgálatára és dicséretére” irányuljon (Lelkigyakorlatok 46). Aztán vonatkozik a hétköznapi átgondolt, döntést igénylő tevékenységeinkre. Minden meghozandó nagy döntésnél, mondja Ignác, „szándékom tekintete egyszerű” legyen, egyedül azt nézve, amire teremtve vagyok: Isten, a mi Urunk dicsőségére és lelkem üdvözítésére. Így, bármi is legyen az a dolog, amit választok, segítenie kell ennek a célnak az elérésében.
Így az egyenes szándék, mint minden cselekedetünk előzetes feltétele, nem engedi, hogy csaljunk Istennel vagy magunkkal szemben, és hogy alkudozzunk kicsinyességeink következményeként. Ugyanakkor lehetővé teszi számunkra, hogy teljesen jelen legyünk a világban anélkül, hogy letérnénk a Krisztus által kijelölt útról. Mint egy iránytű, amelyet rendszeresen előveszünk, és hozzáigazítjuk az útvonalunkat.
Ötletek a gyakorlásra:
- Napi imádságunkat kezdjük a fentebb idézett felajánló imával, hogy szándékunkat, figyelmünket valóban Istenre irányítsuk.
- Nagyobb döntések híján gyakorolhatunk egész egyszerű, hétköznapi dolgokban is: mielőtt egy konfliktusba kezdenénk, mielőtt egy újabb feladatot vállalnánk amúgy is terhelt napunkban stb., tegyük fel magunknak a kérdést: Valóban szükséges ez? Istent szolgálom ezzel, vagy a saját érdekeimet?
- A nap végi visszapillantásban feltehetjük magunknak a kérdést: ma melyik tettem szolgálta Isten nagyobb dicsőségét, és melyik nem? Hol volt egyenes a szándékom, és hol nem?
Both Vanda sa
Forrás és fotó: romkat.ro
Mit tesz egy magyar szerzetes a filippínói szegények zsákjába?Következő cikk:
Krisztus tanítványainak közösségében
