November 5-én, Szent Imre ünnepén tartották a pécsi Pálos templom búcsúját. Minden évben az ünnephez kapcsolódva tartja lelki délutánját a Pálos Baráti Kör, amelyen egy meghívott vendég tart előadást. Idén Porpáczy Attila, görcsönyi plébános beszélt az összegyűlt mintegy negyven résztvevőnek.
A 18 órakor kezdődő ünnepi szentmisét is Porpáczy Attila mutatta be, Csóka János pálos tartományfőnökkel és Botfai Levente templomigazgatóval, a pécsi pálos kolostor házfőnökével együtt. A szentmisén a pálos szkóla, a Schola Sancti Pauli énekelt Fodor Gabriella vezetésével. A szentmise asszisztenciájában szinte minden korosztály képviseltette magát: a Pálos templomban felnövekvő, immár 20 éve szolgáló ministránsoktól egészen az elmúlt években bekapcsolódó legifjabb generációig.
Prédikációjában a görcsönyi plébános Szent Imre alakját felidézve az életszentség melletti döntésre hívta a jelenlévőket. „Szent az, aki átadja magát Istennek, hogy segítse, hogy elérkezzen az Isten országa, hogy a világ jobb legyen. (…) Elhiszed, hogy te is tehetsz? Mert az Isten elhiszi. Isten hisz benned, a képességeidben, a szándékod őszinteségében, a vágyad valódiságában, hogy te szeretnéd, ha a világ jó lenne, hogy te szeretnél magadból jót adni. Isten azt mondja: akkor add magad erre a feladatra! Állj ide! Szentnek lenni azt jelenti, hogy vállalsz egy feladatot, a szeretet feladatát, é s amikor a helyzet adja magát, e szerint is cselekszel.”
A Szent Imre búcsú nemcsak a rendi közösség és a Pálos Baráti Kör tagjai számára fontos ünnep, hanem az idejáró embereknek is. Ilyenkor együtt van a pálosok lelki családjának minden tagja, a szerzetesektől, az itt szolgálatot végzőkön át a templomba járó hívőkig. A liturgia közös ünneplése nemcsak a személyes megtérést, a hitben való megújulást szolgálja, hanem lehetőséget teremt a közösség megerősítésére is, azáltal, hogy a jelenlévők megélik összetartozásukat.
A rend 1786-os – II. József császár általi – feloszlatását követően a pálosok 1934-ben visszatértek hazánkba, először Budapestre. A Gellért-hegy oldalában számukra újonnan épített Sziklakolostor azonban hamarosan szűknek bizonyult, a jelentkezők nagy száma miatt. Ezért a rendi vezetőség új rendház létesítése mellett döntött Pécsett – ahol a pálosoknak komoly középkori és kora újkori múltja volt –, hogy a meginduló növendékképzés helyszíne legyen. A novíciátus 1934. október 25-én, Szent Mór, az egyházmegye társvédőszentjének ünnepén nyílt meg a Mecsek oldalában, és a pálos élet fontos helyszíne lett. Az akkori rendfőnök, P. Przezdziecki Piusz és Virág Ferenc megyéspüspök támogatta a tervet, hogy templom is épüljön az új kolostor mellett. Az új templom megépülését segítette az is, hogy Pécs városa 1928-ban pályázatot írt ki a belváros átrendezésére, amelyben szerepelt a Hunyadi utcai templom terve is. A vállalkozás sikeréhez jelentős összeggel járult hozzá nemcsak a püspökség, hanem a papság és a város lakossága is. A pályázat egyik nyertese, Weichinger Károly kapott felkérést a terv kidolgozására azzal, hogy az épület fejezze ki a fegyelmezettséget, az egyszerűséget, a pálos rend remete szellemiségét.
A templomot Zichy Gyula kalocsai érsek szentelte fel 1937 pünkösdjén, több ezer ember jelenlétében. A pécsi egyetemisták kérésére a templomot Szent Imre a magyar ifjúság védőszentje tiszteletére ajánlották. Következő évben két új harangot helyeztek el a templom 26 méter magas tornyában, és elkészült a főoltár is. Ohmann Béla bronz domborművén Szent Imre látható a Magyarok Nagyasszonyával, valamint Szent István, Szent László, Remete Szent Pál és Szent Ágoston, a magyar nemzet és a pálos rend számára fontos szentek.
Fotó: Loósz Róbert
Forrás: https://pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/2076-a-szeretet-feladata-a-palos-templom-bucsuja