A halálon keresztül az életre vagyunk rendelve

2019. már. 8. (péntek) 10:00
Bakonybél


Az életben gyakran elveszítünk számunkra fontos dolgokat, lehetőségeket, személyeket. Ezekkel együtt sokszor a biztonságérzetünket, egyensúlyunkat is. A holnaptól induló böjtben az ember felfedezi, hogy étel nélkül képtelen élni, léte ebben a világban törékeny. Baán Izsák, a bencés Szent Maurí­ciusz- monostor szerzetese alternatív böjti formákat is javasol: negyven napra kiszállni a közösségi médiából, lemondani a nassolásról, autó helyett tömegközlekedni.
 

– Miért félünk a haláltól, és rossz-e, hogy félünk?
– A haláltól a kiszolgáltatottság ­miatt félünk. Mások halálához még csak-csak találunk fogódzót gondolataink és érzelmeink sűrűjében, de saját magunk halála túlmutat azon, amit fel tudunk fogni. A kontrollvesztés a mai nyugati ember egyik legnagyobb félelme. Márpedig fizikai létünk és intellektusunk megsemmisülése az akarás és gondolkodás ellehetetlenülésével együtt a teljes kontrollvesztés állapota. A haláltól való félelem szerintem se nem rossz, se nem jó, egyszerűen a véges emberi természethez tartozik.

– Miért fél még Jézus is, amikor egyedül marad a Getsemáne-kertben?
– Épp amiatt, mert valódi ember. A halál közelgő perspektívájával szemben a teljes emberi természettel, testtel, értelemmel és lélekkel bíró Jézuson is erőt vesz a halálfélelem. Isteni erejét, mindenhatóságát, „formáját” félretéve a szenvedés idején a szolga alakjában megtapasztal mindent, amin nekünk is keresztül kell mennünk, mert ezáltal vált meg minket. A sötétségen túlmutató remény záloga számára is az, hogy az Atyára hagyatkozik.

– Szent Benedek azt tanácsolja szerzeteseinek, hogy a halált naponként tartsák szemük előtt. Miért forog ennyire az egyház a halál gondolata körül?
– Benedek tanácsa nem valamiféle életellenes halálkultusz, sokkal inkább a bölcsességre vezető realitás. Már a klasszikus filozófiai hagyomány is úgy tekintett önmagára, mint „a halál begyakorlására” (meditatio mortis). A szerzetesek ezt vették át, amikor az életüket a lélek művelésének, a nem múlandó, örök javak keresésének szentelték. A mai ember földi halhatatlanságra törekszik, kultúránkra a halál tagadása jellemző. Az egyház csupán arra emlékeztet a hamvazószerdai szavakkal – „emlékezzél, hogy porból vagy és porrá leszel” –, hogy nem várhatunk ettől az élettől mindent, hogy cselekedeteink valódi értéke csak a végső perspektívából ítélhető meg. Emlékszem a döbbenetre egy hozzánk látogató turista arcán, amikor a monostori idegenvezetés végén megkérdezte, hogy mik a ­céljaim, mit szeretnék elérni az életben, én pedig azt válaszoltam, hogy szeretnék felkészülten, boldogan meghalni.

– Félünk a veszteségektől, a kudarctól. Mit tanít erről a nagyböjti időszak?
– Csak azt vehetik el tőled, amit nem adsz oda. Elkerülhetetlen az életben, hogy elveszítünk számunkra fontos dolgokat, lehetőségeket, személyeket. Ezekkel együtt gyakran a biztonságérzetünket, egyensúlyunkat is. A vesztesé­geinknek értelmet ad, ha áldozatként tekintünk rájuk, ha oda tudjuk adni szeretetből. Ez a nagyböjt lényege: „a Lélek örömében” lemondani valamiről a test rendjében, hogy ezáltal szabadság szülessen a lélekben.

– Miért pont negyven napig kell böjtölni?
– A Bibliában és a zsidó hagyományban a 40-es szimbolikus szám kötődik a nehézségek árán való tanulás témájához. Mózes negyven nap és negyven éjjel van a hegyen, hogy megkapja a törvény kőtábláit. A választott népnek negyven évig kell bolyongania a pusztában, miközben megtanul együtt járni az Úristennel. Jézus negyven napig böjtöl a pusztában, mikor megkísérti a sátán, s a rabbik iskolájában a növendéknek negyvenszer kellett elismételnie a leckét. A böjt tehát a tanulás eszköze: önmagunk határainak tiszteletét tanulhatjuk általa.

– Nagy divatja van a böjtölésnek. Mi ennek az oka?
– A legtöbben az egészségükért vagy a fizikai szépségért, jó alakért koplalnak. Az evésben való mértéktartás erősíti a jellemet, jót tesz az önbecsülésnek, az önértékelésnek, de a valódi böjt nem elégszik meg fizikai eredményekkel. A hiánnyal, az ürességgel, kiszolgáltatottsággal való találkozás óhatatlanul spirituális tapasztalattá válik.

– De mit tanulhatunk a böjtben? Miért böjtölünk egyáltalán?
– Egyszerűbb onnan közelíteni, hogy miért nem: nem azért, mert Isten kedvét leli abban, ha sanyargatjuk magunkat, nem is azért, mert ezzel szeretnénk őt megnyerni, némi képzavarral élve „lekenyerezni”. Nincs szüksége a böjtünkre. A böjtre nekünk van szükségünk. Az étel megvonásával, az éhség kiszolgáltatottságával fontos tapasztalatot szerezhetünk arról, hogy gyenge emberek vagyunk. A böjt alázatossá teszi a lelket. Az ember felfedezi, hogy függőségi viszonyban van, hogy étel nélkül képtelen élni, hogy bár sokszor azt gondolja, hogy nincs előtte lehetetlen, valójában léte ebben a világban törékeny és sebezhető. A böjt célja valójában az, hogy felfedezzük, nem vagyunk képesek böjtölni. Az ember Istenhez kiált, hogy tudjuk, porból lettünk, és visszatérünk a porba.

– Miről tud lemondani egy szerzetes böjtben, aki eleve lemond számos földi örömről? Ön miről mond le?
– A szerzetesközösség a böjtben a szokásosnál is nagyobb étkezési fegyelmet tart, egyáltalán nem fogyasztunk húst és alkoholt. Ezenfelül minden testvér vállal valami számára kihívást jelentő lemondást, amit lelki vezetőjével egyeztet. Ezt azonban a hiúság kísértése miatt célszerű titokban tartani, én is ezt teszem. De néhány tipp az olvasóknak: negyven napra elhagyni a panaszkodást, kiszállni a közösségi médiá­ból, lemondani a nassolásról, autó helyett tömegközlekedni – ezek mind jó alternatívái lehetnek a klasszikus böjti formáknak.

– Különleges a húsvéti szent három nap, nagycsütörtöktől a feltámadásig. Miben áll egyedülállósága, ami Pilinszky János mellett rengeteg művészt megihletett?
– Az év legszentebb napjaiban arra kapunk meghívást, hogy közösségben mintegy real time jelleggel végigéljük Jézus életének utolsó napjait és feltámadását, azt a titkot, ami egyben a mi életünk legmélyebb igazsága is: a halálon keresztül az életre vagyunk rendelve. Ilyenkor a legszebb, legerősebb szimbólumokkal teli szertartások töltik ki a napokat, hívek százai keresik fel a szerzetesközösségeket, ahol a hétköznapi közegből kiszakadva teljes figyelemmel lehet jelen lenni, a titokra figyelni. De a városi plébániák szertartásai ugyanúgy lehetőséget nyújtanak a legmélyebb igazság ünneplésére.

– Önök advent után most nagyböjtben is Facebook-kampányba kezdtek. Nem szokatlan ez egy szerzetesközösségtől?
– A közösségi médiát mi nem hittérítésre, nem is like-vadászatra vagy rajongói tábor építésére használjuk. A monostor a létével kommunikál. Bakonybél olyan hely, ami ezer éve hat, a keresztény szerzetesi életforma ezerötszáz éve működik. A tér és az idő megszentelésének van egy üzenete, ami nagyon erősen átmegy azoknak, akik eltöltenek nálunk néhány napot. Meg sem kell szólalnunk. A monasztikus élet ugyanakkor helyhez kötött, s ezt a korlátot segít legyőzni a közösségi média: segítséget szeretnénk nyújtani azoknak, akik a világban élve próbálják Krisztust követni, illetve szeretnénk megosztani a monostor élete által közvetített üzenetből valamit azokkal is, akikhez másképp ez a tapasztalat nem jutna el. Hátha kedvet kapnak, hogy eljöjjenek hozzánk, és a parkunkban sétálva vagy egy jó gyógytea mellett beszélgetve velünk együtt tanulják az élet és a halál művészetét.

Forrás és fotó: magyarnemzet.hu

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Knáb Judit CJ

titkár: Stomfai Zsófia

telefon: +36 20 423 8235

ügyeleti idő:
  hétfő: 9-13
  kedd: 12-16
  szerda: 12-16
  csütörtök: 9-13
  péntek: 9-13

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Goreczky Tamás – projekt koordinátor
Formanek Tamás – szociális intézményi tanácsadó
Dobszay Benedek OFM - EM szakmai vezető
dr. Kele Mária – EM projekt koordinátor
Stomfai Zsófia – EM képzési koordinátor
Pallaginé Cseri Sára – EM asszisztens
Füle Gábor – zarándoktábor projektvezető
Gáll Zsófia –  zarándoktábor szakmai vezető
Rezsabekné Ördög Szilvia – zarándoktábor asszisztens
Matolcsy János – tanácsadó

 

Az MSZKI tevékenységeinek támogatására adományozott pénzbeli segítséget hálás köszönettel fogadjuk.

Az adományt az MSZKI 10700598-71004781-51100005 számú, CIB Bank Zrt. pénzintézetnél vezetett számlájára tudják utalni. (SWIFT: CIBHHUHB , IBAN: HU72 1070 0598 7100 4781 5110 0005)

A közlemény rovatban kérjük, tüntesse fel, hogy az MSZKI mely tevékenységét szeretné támogatni. (MSZKI munkája, Emberi Méltóság Stratégia, Zarándoktábor, Történeti kutatás, Szociális ellátás koordinációja)

Tájékoztatjuk, hogy az MSZKI nem minősül közhasznú szervezetnek, és az adományról belső egyházjogi személyként tudunk igazolást kiállítani.

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: dr. Németh Emma SSS

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Zsódi Viktor SP

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41