Hetven éve Isten és rendtársai szolgálatában

2016. dec. 17. (szombat) 00:00

A ciszterci nővérek érdi Regina Mundi apátsági templomában december 17-én Punk M. Gemma fogadalomtételének és elöljáróvá választásának hetvenedik évfordulóját – amely egyedülálló a világegyházban –, és apátnővé benedikálásának negyvenötödik évfordulóját ünnepelte a közösség.

A szertartásra eljött Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, számtalan magyarországi pap, de érkeztek ciszterciek Németországból is. A szentmise főcelebránsa Mauro Giuseppe Lepori, generális főapát volt. Az eseményen részt vett Mádl Dalma asszony.

1945. június 11-én a magyarországi ciszterci rend férfi ágának elöljárója, Endrédy Vendel zirci apát megbízásából Naszályi Emil magiszter irányításával indult újra a női monasztikus ciszterci élet Magyarországon. Endrédy Vendel apát 1944. szeptember 8-án, Szűz Mária születésének ünnepén felvette a rend imaközösségébe a szerzeteséletre jelentkező lányokat. 1945. június 11-én indult el a közösség a Zirc közelében fekvő Nagyesztergárra, ahol az apátságtól kapott házban megkezdték a Szent Benedek Regulája szerinti életet. A nagyesztergári plébánostól kapott földön gazdálkodtak, és a feloszlatásig ellátták önmagukat. Amikor az alapító oklevelet Mindszenty József veszprémi püspök, megválasztott esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása 1945. szeptember 29-én aláírta, a közösségtől a hazáért való szüntelen engesztelést kérte. 1946. december 17-én az alapító nővérek a közösség legfiatalabb tagját, a 19 éves Punk M. Gemma nővért választották meg elöljárójuknak. 1971. december 15-én, negyvenöt éve, a kommunizmus elnyomása alatt, Sighard Kleiner generális megbízásából Endrédy Vencel zirci apát a Regina Mundi közösség elöljáróját Pannonhalmán a legnagyobb titoktartás mellett apátnővé benedikálta.

A szétszóratás után, 1950. november 21-én, Szűz Mária bemutatásának ünnepén, Naszályi Emil atya és Gemma anya megkísérelte a közösséget továbbra is összetartani, ami negyven éven át sikerült is. Budapest közelében, Érden vettek egy kis házat. Gemma nővér az alapítás és elindulás nehézségei és a negyvenéves elnyomatás alatt, majd a felépülő monostor és a kialakuló új élet terheit viselve állhatatos kitartással, a „szentség és bátorság” jelmondatával, hetven éve vezeti és hordozza a rábízott közösséget.

A generális főapát szentbeszédében a többi közt így beszélt: „Ó, bölcsesség, te a Magasságbeli ajkán születtél, elérsz a világ egyik végétől a másikig. Erővel és szelídséggel igazgatod a mindenséget, jöjj, taníts meg minket az okosság útjára. A nap, amikor Gemma nővér közösségének elöljárója lett, december 17., a karácsony ünnepéhez vezető hét első napja. Ezen a héten minden napot egy ó-antifóna jellemez a vesperásban, mely a megszülető Messiás hét címét énekli meg. Mindegyik azzal a Megváltóhoz intézett felkiáltással végződik, »jöjj«. Minden egyes ilyen »jöjj« azzal van megindokolva, amit majd ő az isteni jelenlétével megvalósít a mi szívünkben, életünkben, az egész világ életében. Ennek az Emmánuel utáni fokozott vágy hetének első napján az antifóna úgy szól hozzá, mint bölcsességhez. Gemma nővér megkapta a bölcsességnek azt az adományát, mely képes volt erővel és alázattal vezetni a rábízott nyájat. És abban az okosságban, amely lehetővé tette, hogy közössége úgy menjen át az öröm pillanatain, a megpróbáltatás pillanatain, hogy mindvégig megőrizze a testvéri egységet. Alázattal úgy vezette a többieket, hogy közben maga is követett olyan gondviselés adta pásztorokat, mint például Emil atyát” – fejezte be homíliáját Lepori generális főapát. Ezt követően a rend legfőbb elöljárója előtt Gemma nővér ünnepélyesen megújította a benedikálási ígéreteit.

A szentmise végén Várszegi Asztrik főapát bejelentette, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Ecclesia Hungariae-díjban részesítette Punk Gemma O. Cist apátnőt. Mohos Gábor felolvasta a laudációt, majd a püspök-főapát átnyújtotta Gemma nővérnek az elismerő oklevelet.

A szentbeszédben is szó volt a közelgő karácsonyról, ezért a szentmise után megkértem Gemma apátnőt, hogy meséljen monostoruk egy boldog és egy szomorú karácsonyáról. Az apátnő mosolyogva csak ennyit mondott: úgy érzem, a hetven év alatt – amióta elöljáró vagyok –, mindig nagyon boldog voltam. Mindig az vezetett, hogy az Úristen akaratát tegyem. Arra figyeltem, ő mit kér tőlem. Mindig azt éreztem, hogy velem van. Még akkor is, amikor emberileg nehéznek tűnt az élet. Hallottam a hangját, mindig azt mondta: ne félj, veled vagyok. Ez nagy öröm és segítség volt számomra. A karácsonyaink a Bakonyban, aztán itt Érden is mindig nagyon szépek és gazdagok voltak. Itt, a szocializmus idején becsukott ablakoknál, de csodálatosan tudtunk gregoriánt énekelni. Lelkesek voltunk, meghitten ünnepeltük mindig Jézus születését. A feldíszített szobában éreztük, az angyalok is velünk énekelnek. Egyszóval mindig boldog karácsonyunk volt.

Amikor arról kérdeztem, vajon miként lehetett negyven esztendőn át titokban szerzetesi életet élni, hiszen a szentmise során is elhangzott, hogy egyetlen nap sem múlt el a zsolozsma imádkozása nélkül, az apátnő elmondta, a szerzetesrendek feloszlatása után mindenki valamilyen polgári munkát vállalt. Becsületesen dolgoztunk – folytatta mosolyogva Gemma nővér –, így nagyon sok kommunista kitüntetést is kaptunk, majd folytatta: „Egy ideig rólam se tudták, hogy szerzetesnő vagyok. 1968-ban egy cukrászatban dolgoztam, amikor házkutatást tartottak nálunk. Ekkor derült ki a főnököm számára, hogy én valójában ki is vagyok. Ettől kezdve minden szombaton egy hatalmas tortát küldött a közösségnek. Bár a férfi már meghalt, de a felesége ma is eljött a szentmisére. Rendtársaim eleinte, amikor nagyon fiatal voltam még, csak édesnek, utóbb édesanyának hívtak. Naszályi Emil atya pedig Jani bácsi volt. A negyvenéves szétszóratás nem volt könnyű időszak, de mindannyian csak szép emlékekre emlékszünk. Persze sokat féltünk. Tudtuk, figyelnek bennünket, de valahogy az én jelmondatom – Szentség és bátorság – , az Úristen kegyelméből, végtelen szeretetéből segített.

Fotó: Lambert Attila

Forrás: Bókay László/Magyar Kurír

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Knáb Judit CJ

titkár: Stomfai Zsófia

telefon: +36 20 423 8235

ügyeleti idő:
  hétfő: 9-13
  kedd: 12-16
  szerda: 12-16
  csütörtök: 9-13
  péntek: 9-13

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Goreczky Tamás – projekt koordinátor
Formanek Tamás – szociális intézményi tanácsadó
Dobszay Benedek OFM - EM szakmai vezető
dr. Kele Mária – EM projekt koordinátor
Stomfai Zsófia – EM képzési koordinátor
Pallaginé Cseri Sára – EM asszisztens
Füle Gábor – zarándoktábor projektvezető
Gáll Zsófia –  zarándoktábor szakmai vezető
Rezsabekné Ördög Szilvia – zarándoktábor asszisztens
Matolcsy János – tanácsadó

 

Az MSZKI tevékenységeinek támogatására adományozott pénzbeli segítséget hálás köszönettel fogadjuk.

Az adományt az MSZKI 10700598-71004781-51100005 számú, CIB Bank Zrt. pénzintézetnél vezetett számlájára tudják utalni. (SWIFT: CIBHHUHB , IBAN: HU72 1070 0598 7100 4781 5110 0005)

A közlemény rovatban kérjük, tüntesse fel, hogy az MSZKI mely tevékenységét szeretné támogatni. (MSZKI munkája, Emberi Méltóság Stratégia, Zarándoktábor, Történeti kutatás, Szociális ellátás koordinációja)

Tájékoztatjuk, hogy az MSZKI nem minősül közhasznú szervezetnek, és az adományról belső egyházjogi személyként tudunk igazolást kiállítani.

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: dr. Németh Emma SSS

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Zsódi Viktor SP

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41