A koronavírus-járvány idején a Szent Szív Társaságnak is át kellett helyeznie a tevékenységét az online térbe. A nővérek hamar megtanulták, hogyan lehet hatékony a jelenlétük az interneten, de pontosan látták, hogy ennek a működésmódnak megvannak a határai. Ezzel és sok más tapasztalattal gazdagodva, összetartozásukban megerősödve élték meg a pandémiás időszakot a Mese utcai közösségükben. Tornya Erikával beszélgetett erről Trauttwein Éva.
– Egyik jelszavukkal – Bátorság és bizalom – kifejezik, hogy minden bizonytalanság ellenére igent akarnak mondani az élet növekedésére. Hogyan tudtak megküzdeni a járványidőszak nehézségeivel?
– A Sacré Coeur-nővérek Magyarországon jelenleg két kisközösségben élnek Budapesten. Zugligeti házunkban hivatásgondozással foglalkozunk: ott ismerkednek a szerzetesi élettel a jelöltek, és kurzust kínálunk a hivatásukat kereső nőknek. A Mese utcai közösség ad helyet a 2009-ben alapított Forrás Lelkiségi Központunknak. Itt Szent Ignác-i és más lelkigyakorlatokat, vezetett imákat, például táncimát, illetve lelki beszélgetéseket tartunk. Mi magunk is meglepődtünk azon, hogy a vírusveszély miatt hirtelen megváltozott helyzetben szinte egyik napról a másikra képesek voltunk átállni az online működésre. Megvizsgáltunk, mely programjaink alkalmasak arra, hogy áthangoljuk őket az internetes térben való megjelenésre. Hamar szembesültünk a technikai hiányosságainkkal, így hát gyorsan fel kellett szerelkeznünk; az első napok azzal teltek, hogy mikrofonokat, állványokat és más eszközöket rendeltünk. Meg kellett ismernünk a technikát, elsajátítanunk a megfelelő világosításhoz és a streameléshez szükséges ismereteket, megtalálnunk a legjobb internetes alkalmazásokat, a kisfilmek készítéséhez legmegfelelőbb programokat. Meg kellett tanulnunk azt is, hogyan érhetjük el, hogy a Facebook ne tiltsa le az online anyagainkat arra hivatkozva, hogy kereskedelmi céllal használunk fel bennük zenét. A wifi-hálózatunkat is fejlesztenünk kellett, hogy alkalmas legyen a korábbihoz képest jelentősen megnövekedett igénybevételre. Nagy segítségünkre volt mindebben a közösségünkben élő fiatal jelöltünk, Kata. Tájékozottsága és segítőkészsége sokat jelentettnekünkaz informatikai kihívások időszakában.
– Az online kommunikáció idején hogyan tudtak személyes kapcsolatokat építeni?
– Az első időszak érdekes tapasztalatokat hozott. Keddenként 18 és 20 óra között tartunk egy csendmeditációt Jálics Ferenc módszere szerint. Mialatt ezt az eseményt közvetítettük, többen is írtak nekünk: azt gondolták, hanghiba miatt nem hallanak semmit – nem ismerték ezt a csöndes imamódot. Megtanultuk, hogy minden – számunkra már jól ismert – imával kapcsolatban érdemes részletes tájékoztatást adnunk, kiírnunk a képernyőre, hogy mire lehet számítani az imaalkalom során, és hogyan lehet bekapcsolódni az eseménybe. Számunkra is meglepetést jelentett, hogy ebben az időszakban sokkal szélesebb közönséget érünk el, mint máskor, amikor személyesen lehet részt venni a programjainkon. Idővel, a tapasztalataink bővülésével és a visszajelzéseknek köszönhetően egyre inkább ráéreztünk az online kommunikációra. Lehetőség és kényszer is volt számunkra a fejlődés.
– Hol van az egészséges határ az internetes jelenlét és a személyes találkozások között?
– Az online világ kiválóan alkalmas arra, hogy megközelíthetők legyünk, jó eszköz a kapcsolataink bővítésére. De ne feledjük, hogy óriási a különbség a kétdimenziós és a háromdimenziós tér között. A növénygyűjteményben a lepréselt növények sem egészen olyanok, mint az igaziak. Amikor képeslapon vagy fényképalbumban nézegetünk egy szép tájat, az egészen más, mint amikor a valóságban ott sétálgatunk. Az internetes jelenlétünk is ehhez hasonló. Olyan, mint az igazi, de ne ragadjunk bele. Ezt akkor tudtam tisztán és világosan megfogalmazni, amikor hosszú hetek után először vehettem részt élő szentmisén. Érezhető volt a tér, amely körülvesz, és amelyben közösségben lehetek Istennel és a többi emberrel. Ezt az élményt nem tudja megadni az online világ. Jó, hogy van, fontos, hogy használjuk, de tartósan ne helyezzük át ide az életterünket.
A riport további része itt olvasható: magyarkurir.hu
Forrás és fotó: Magyar Kurír