Ugrás a tartalomra
rólunk és tőlünk Hazai
2018. augusztus 6. 9:00
Budapest

Kell-e nekünk szerzetesség?

"A mai életben nehéz fennmaradnia egy szerzetes közösségnek, számtalan kihívással kell szembenéznie, és a döntés is nehéz, amikor egész életre szóló elhatározást hoznak azok a személyek, akik örök fogadalommal Istennek akarják szentelni az életüket. Megéri ebben a fáradsággal teli sajátos életformában találkozni a Szentháromságos Istennel, Krisztus követőjének lenni a segítségre szoruló embertársak között? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, és nemes egyszerűséggel azt mondhatom, hogy meg is kaptam. Kérésemre Beöthy Zsuzsanna Cecília SM nővér mutatta be a Szociális Missziótársulatot." Vesztróczi Luca riportja.

1922-ben, Farkas Edith alapítóanyánk felajánlotta a Társulatot Jézus Szentséges Szívének. 1932-ben történt, hogy az Egyház elfogadta végleges Konstitúciónkat. Ebben visszatértünk a Szent Benedek-i alapokhoz, amelyre 1908-ban elkezdtük felépíteni a társulati életet és tevékenységet. – meséli Cecília nővér. 1942-ben távozott Farkas Edith az örökkévalóságba. 1992-ben pedig, 26 éve, lelkigyakorlatra jöttünk össze Pannonhalmán. Ekkor tette le két nővérünk első fogadalmát, és a bencés atyák társaságában az egész közösséget eltöltötte a megújulás reménye.

Amikor ezekre az eseményekre emlékezünk, fontosnak tartjuk, hogy egyúttal visszatekintsünk Alapítóanyánk életművére, elsőbbséget adva azoknak az egyedülálló sajátosságoknak, melyek Farkas Edith alapításának spirituális alapját képezik.- folytatja. A lényeg: van-e időtállóan életadó és üdvösségszerző mondanivalója a Közösségnek az általa fenntartott intézményekhez tartozók felé, a fiatalok és idősek felé, az egész magyar társadalom felé? Mit kell egyénileg és közösen tenniük az evangélium örömhírének egyre teljesebb megéléséhez és továbbadásához?

Farkas Edith (1877-1942) kortársa volt Lisieuxi Szent Teréznek (1873-1897), és Hildegárd Burjánnak (1883-1933), akit 2012. január 29-én a Katolikus Egyház boldoggá avatott. Két szenttel élt egy időben egy olyan nő, akinek méltatása ez volt: Bibliás Főnöknő, Nagyasszony! Bár a Szociális Missziótársulat Leányifjúsága (OMI) a hála jeléül márványtáblát akart elhelyezni szülőháza falára a Budai Várban, de a terv megvalósítására a II. világháború miatt nem került sor (csak a közelmúltban az anyaház falára helyezhette el a Közösség az emlékezés jelét).

Kik és milyen művek őrzik alakját, tetteit, emlékét?

Lényegét tekintve egy jelenleg kis létszámú közösség, a Szociális Missziótársulat karizmájában hordozza eszméit, célkitűzéseit, amelyek tágabb hatókörűek, mint a szerzetesrendek magyarországi megszűntetése előtti óriási szociális munkaterület - melyet a nővérek felvállaltak -, az akkori kimagasló bel- és kültaglétszám, vagy a magyar társadalom szociális gondjainak megoldásában jelenleg résztvevő, Szociális Missziótársulat által fenntartott négy működő intézmény munkatársaival, segítőivel és a hozzájuk tartozókkal együtt.

Farkas Edith alapítóanya mindenekelőtt „sziklaarcot” várt Közösségétől, egy tiszta, nemes vonásokkal kivésett sziklaszilárd arculatot, amely mindenki számára látható és egyértelmű. Ilyen vonás a pontos szabálytartás: „Aki a szabályokat éli, Istent éli! Eléri az életszentséget.”. „Nem emberi erő és hatalom, hanem csak az Isten iránti engedelmesség, és az előírások pontos betartása segít minket győzelemre.” Fontosnak tartotta a Társulat szellemi arculatának jól érzékelhető benedeki vonását is: „Operi Dei nihil praeponatur!” („Isten szolgálata elé semmit ne tegyünk!”)

Törekvése volt, hogy a Társulat jellemzően szociális arculatát mindenkor ki kell egészíteni lelki vonásokkal. „Ma, az aktivitás túlhajtásának korában a szociális szolgálat sokaknál a humanizmus hitvallása. Egyoldalú, amikor a vallásban csak a felebarát szolgálatát értékeli.” „Ha a jó Isten megsegít, lesz nálunk is otthonos, liturgikus, szent családi élet, ha nem fog mindenkinek a nyelve lógni a szociális munka fáradalmaitól.”

Farkas Edith hangoztatta a közösségi nővérek kettős küldetése lelkiismeretes megélésének fontosságát. A szociális missziós nővér ugyanis egyrészt Foris Apostolus (kívül apostol, telve buzgósággal), ugyanakkor Intus Monachus (belül monasztikus szerzetes, erős és mély liturgikus lelkiélettel). Apostoli, külső munkájában állhatatossággal, nyugodtsággal kell küzdenie a szociális munkával járó idegesség ellen, vagy személyisége sugárzásával gyógyítani kell azt. Az őskeresztények magatartását követve, arra törekszik, hogy szent szigorúság, ugyanakkor boldogság, sugárzó derű, sziklaszilárd akaraterő legyen a jellemző tulajdonsága, valamint lelki és testi tisztaság. Az alapítóanya figyelmeztet, hogy a rendbe való felvételnél a nővér világgal való teljes szakítást vállalta. Ha eddig ezt nem tette meg, most kell pótolnia a lelke mélyén történő hozzáállással. Világosan kell értenie és követnie, amit Farkas Edith a Közösségre hagyott: „A keresztény életprogram: keresztviselés. Ettől van, lesz sugárzó erőnk. Ettől leszünk erőslelkű, önálló, engedelmes egyének, akiken mások el tudnak igazodni, akiknek példája nyomán mások alakulni tudnak.” Az Intus Monachus, vagyis a szívében monasztikus szociális missziós nővér egész lényén látszik az Istennek megőrzött és átadott élet méltósága és a választottság kegyelmének boldog átélése. Alázat, összeszedettség, nyugodtság, tapintatosság, másokkal való együttérzés, finomság, engedelmesség, szerénység, fegyelmezett hallgatagság legyen naponként megújuló célkitűzése. „Szeressük a csendet. Így törekszünk arra, hogy semmit ne tegyünk Isten szolgálata elé.” – mondja Cecília nővér.

Mit a jelent a közösség Cecília nővér számára? Ha jellemezni kellene, milyen jelzőket sorolna fel?

Cecília nővér: Számomra a közösség Isten után az ÉLET. Miután megözvegyültem, nagykorú, már önálló életvitelű fiamat hagytam el belépésemkor, mert éreztem, hogy hív az Isten, ide. Nem minden úgy alakult az elmúlt (belépésemtől számított) 28 év alatt, mint kezdetben és azóta is többször képzeltem, de mindig megkaptam az erőt a folytatáshoz. És közösségemben mindenen rajta van a kezem nyoma, és úgy érzem, hogy nem tudnék élni nővértársaim nélkül.

Hogyan lehetne a fiatal felnőtteket megszólítani erre a hivatása?

Úgy gondolom, hogy a fiatal felnőttek jól látható nemes céllal rendelkező, markáns profillal rendelkező olyan közösségbe vágyódnak, ahol követhetően szabályozott életformában, minden téren követelményeket támasztó, de ehhez megfelelő szaktudást és emberi segítséget biztosító szerzetesi közösséget találnak, akik itt és most a meglevő karizma életre váltásában egyre jobban meg tudják élni a bensőséges kapcsolatot Istennel és a mély emberi kapcsolatokat egymással. Ezek mellett fontos, hogy az érdeklődő megismerhesse azokat a munkaterületet, melyek a szerzetesi közösségben számára adottak lehetnek, hogy képességeit kibontakoztathassa.

Milyen a nővérnek egy napja?

Minden napunk központi eleme a találkozás Istennel és egymással. Alapítóanyánk útmutatása alapján egész életünket szentmiseként szeretnénk megélni. Már a nap kezdetén felajánljuk minden cselekedetünket és a nap eseményeit Istennek, majd sorra elvégezzük az Egyház hivatalos imájából, a zsolozsmából a napszaknak megfelelő imaórákat. Minden nap részt veszünk egy szentmisén is. Beosztásomat illetően én vagyok közösségem irattárosa, kezelem a történelmi adatokat és szolgálatára állok az időnként kutatási céllal hozzánk fordulóknak. A rendtörténet írását is megkezdtem. Rendezvényeinket, egyes programjainkat koordinálom. A mindennapi közös szerzetesi élet tennivalóit nővértársaimmal megosztjuk (főzés, takarítás, stb.). Az idős otthonunk területén, ahol mi nővérek a rendházunkban lakunk, részt veszek az idős lakók lelki gondozásában. Ezenkívül plébániai egyházközségi munkát is végzek (betegáldoztatás, a közösségépítő csoport tagja vagyok).

Milyen személyes elhatározással lépett be a közösségbe?

Az én személyes elhatározásom szerzetesi közösségbe lépésemkor az volt, hogy Istennek szentelt közösségben, társaimmal együtt a mindenkor korszerű szociális-karitatív munkával segítsek azokon a testi-, lelki szenvedőkön, akikben meglátom Jézust, mert közösségem jelmondata: "Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek." (Mt 25,40)

Hogyan készül a közösség a NEK 2020-ra?

A NEK 2020-ra való készületünk folyamán másodszor vettünk részt a Máriaremetén megtartott pünkösdhétfői Karizmák Ünnepén, ahol a Bíboros Úr ismerteti a feladatokat az eseményekkel kapcsolatban. Naponta a szentmisében elmondjuk az egyház hivatalos készületi imáját. Támogatjuk egyetemista kollégistáinkat abban, hogy tevőlegesen vegyenek részt az előkészítő munkákban. Ezen kívül bekapcsolódunk a meghirdetett nagyméretű szentségimádásokba.

Mik a közösség jövőbeli rövid és hosszú távú céljai, tervei? 

Rövid távú célkitűzésünk, hogy Istennel megélt bensőséges kapcsolat erejében tegyük a mindennapi kötelességeinket, melyeket karizmánk megvalósítására felvállalt intézményeinkben világi munkatársainkkal és kültagjainkkal szorosan együttműködve erőnkhöz képest el tudunk még végezni. Hosszú távú terveink már nem nagyon vannak korunk és kis létszámunk miatt. Van azonban hitünk az Isteni Gondviselésben. Mi csak együttműködni akarunk vele, amíg Ő ezt megengedi itt a földön Országának megvalósulásáért. 

Jelenleg a nővér közösség hány főből áll, és milyen feladatokat lát el, milyen intézményeket tart fenn?

Jelenleg 12 főből áll szerzetesi közösségünk, húsz fő a kültag csoport, 100 fő a világi munkatárs és 300 fő az intézményeinkben hozzánk tartozó, segítségünket igénybevevő ember. Legfőbb működési területünk a Farkas Edith Szeretetotthon, ahol egy nővérünk végzettsége alapján a tényleges gondozásban is részt vesz, mi többiek pedig a betegáldoztatással, lelki beszélgetésekkel, kápolnai liturgikus szolgálatainkkal segítjük a lakókat. Többi intézményünket látogatjuk, lelki segítséget nyújtunk a fenntartói operatív feladatok elvégzése mellett. Szűkebb közösségi életünket az otthon területén levő rendházunkban éljük, ahol speciális rendi megbízatásaink mellett mindazt elvégzik nővértársaim is, amit magam is (az Egyház hivatalos imaóráinak elvégzése, szentmise, mindennapi közösségi feladatok, közösségi megosztások, rekreációs és képzési programok, lelkigyakorlatok és nyílt napok tartása, szervezése). Négy működő intézményt tartunk fenn, óvodát, egyetemi kollégiumot és két idős otthont Budapesten, illetve vidéken. Hátrányos helyzetű fiatalok szakképzését végző iskolánk fenntartását ettől a tanévtől másik szerzetesi közösségnek adtuk át.

Mennyire nehéz egy szerzetesi közösséget irányítani?

Mint legfőbb elöljárónk, az általános főnöknő tanácsának egyik tagja, a hosszú évek alatt azt tapasztalom, hogy a szerzetesi közösség irányításának nehézsége hasonló a világi közösségek irányítási feladatainak nehézségi fokával. Mindkét esetben szükségesek a személyes adottságok és a képzettség, felkészültség, esetleg gyakorlat, valamint az elkötelezettség a cél elérésében, a munkatársak, közösségi tagok összefogásában, egy értékrend megvalósításában. Itt is szükséges az utódok biztosítása a szellemiségünknek és az alapszabálynak (konstitúció) megfelelő neveléssel. A szerzetesi elöljárónak segítség mély istenkapcsolata, rendezett belső élete, közösségében a testvériség légkörének alakítása, valamint annak megélése, hogy ő egy eszköz a haladásban, mert az egész közösségnek felelőssége van az egységes gondolkodás alakításában és Isten kegyelme az a többlet, amely reményt adhat nehéz helyzetekben.

Van egy kollégiuma is a nővéreknek. Az hogyan működik, milyen a kapcsolat az egyetemistákkal?

Igen, van egy kollégiumunk egyetemistáknak, világi munkatársak vezetik, velünk, nővérekkel egyeztetett igényes programok, napirend, házi szabályok és bensőséges közösségi életre törekvés alapján. A kollégiumnak lelki vezetője van egy-egy atya személyében, havonta kollégiumi szentmiséken vesznek részt kápolnájukban, évente pedig közös lelkigyakorlatot szervezünk. A fiatalok különböző egyházi csoportok és lelkiségi mozgalmak tagjai. Mi nővérek korunk és korlátozott lehetőségeink miatt csak laza kapcsolatot tudunk tartani egyetemistáinkkal. Rendezvényeinket látogatják, programjaikhoz biztosítjuk a feltételeket, ünnepeinkre meghívjuk őket, magunk is részt veszünk az ő szervezésükben tartott rendezvényeken. Lehetőségeink szerint igyekszünk személyes kapcsolatban lenni velük.

Mennyire van jelen a külvilág számára a közösség?

A külvilággal intézményeinken keresztül szükségszerű kapcsolatban állunk. Ezenkívül élünk a kommunikációs lehetőségek modern formáival (internet, Facebook).

Hogy működik a kapcsolattartás más szerzetes közösségekkel?

Kapcsolattartásunk más szerzetesi közösségekkel főleg az idősgondozás területén valósul meg, mert a világból érkező lakóink mellett jelentős létszámú szerzetes lakónk is van más-más rendekből. Emellett a szerzetesi közösségeket összefogó központ programjain is találkozhatunk egymással.

Az elmúlt eseményekkel mennyire ért egyet a közösség? Valóban veszélyben van a keresztény Európa?

Szerzetesi hagyományainknak megfelelően igyekszünk tájékozódni a világ eseményeiről. A fennálló aktuális helyzeteket elemezve, úgy tűnik, hogy a keresztény Európa komoly veszélyben van. Veszélyhelyzet, sőt nehéz, súlyos helyzetek régen is voltak. Úgy gondoljuk, hogy le kell vonni a tanulságot az előálló helyzetből, és a vallás eszközeivel, Isten akaratát keresve, a megismert igazságot és erkölcsiséget követve egyénileg és közösségileg is fel kell vállalni a tanúságtevő életet és az evangéliumi missziós küldetést.

Forrás és fotó: http://shoeshine.hu

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Kiss István fr. Didák OFM

titkársági asszisztens: Pető Éva RSCJ

telefon: +36 20 423 8235 10-16 óra között

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

 

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: Lobmayer Ágnes M. Judit SSND

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Dobszay Benedek OFM

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41