Az ünnep már délután kezdődött, közös imával, beszélgetéssel, megosztással, amit a templomban zsolozsma imádság követett.
A szentmise kezdetén János püspök atya megáldotta a gyertyákat amivel a szerzetesek bevonultak az oltár elé, ahol elhelyezték az égő gyertyákat, valamint magokat vetettek, hiszen az életük a magvetésről szól.
Püspök atya szentbeszédében a megszentelt Istennek adott élet fontosságát állította a jelenlévők elé. A szerzetesi életben hasonló történt mint Simeonnal, a szerzetesek szívének templomába belépett Jézus, amikor igent mondtak rá. Isten betöltötte a szerzeteseket egészen. Egy életen át ölelik Krisztust. A szerzetesi élet egy hatalmas IGEN Istenre. Hasonló a getszemáni kertben kimondott igenre. Krisztus tudta és érezte ez az Atya akarata. Ezt érzik a szerzetesek is. A szerzetesben megvan az öregember bölcsessége, és a gyermeki egyszerűség. Ezt a kettő egyesíti. A szerzetes a remény zarándoka, Istentől megpecsételt ember.
János püspök prédikációja ITT visszahallgatható.
A szentbeszéd után Csupor Márton V. éves papnövendéket János püspök atya admissio-ban részesítette, amellyel a papságra készülő fiatalt, felvette a diakónusszentelés előtt a jelöltek közé.
A szentmise után az ünneplés a katolikus iskolában folytatódott agapéval egybekötve.
Forrás és további fotók: www.martinus.hu
