Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az Egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, akik a világon megszentelt életet élnek.
Magyarországon a világnap előestéjén, február 1-jén, szombaton gyűltek össze a 89 magyarországi szerzetesrend képviselői, hogy együtt adjanak hálát hivatásukért. Ünneplésük Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban kezdődött, ahol megnézték a Remény zarándokai című filmet, mely azon harmincrészes sorozat alapján készült, amelyet rendházaikban, intézményeikben forgattak megismertetve az Isten önátadásra szóló elhívására válaszoló embert és szolgálatát.
A piarista kápolna megtelt ünneplőkkel. A hálaadás a zsolozsma elimádkozásával kezdődött, majd szentmisével folytatódott, amelynek főcelebránsa és szónoka Michael W. Banach apostoli nuncius volt.
Ferenc pápa magyarországi személyes képviselőjeként köszönetet mondott a szerzeteseknek tanúságtételükért és szolgálatukért. A megszentelt élet világnapja meg akarja erősíteni a szerzetesnőket és férfiakat radikális tanítványi hivatásukban, hogy mély alázattal világosság legyenek a világ számára. Ez a nap a hűség és a szolgálat ünneplése is – fogalmazott Michael W. Banach érsek.
A szertartás ünnepélyes pillanata volt, amikor a szerzetesek égő gyertyákkal vonultak az oltárhoz. A több száz gyertya fejezte ki Krisztushoz tartozásukat, önátadásukat.
Michael W. Banach érsek homíliája a gyertya jelentését – a gyertya mint a szeretet, a kreativitás, remény lángja – bontatta ki, melyet évszázadok óta sokféle céllal használnak a különböző kultúrák. A gyertyaláng halvány ragyogása meghitt vacsorák bensőséges légkörét teremti meg, és ezzel segít megélni nekünk, embereknek összekapcsolódásunkat – így a szeretet lángjává vált számunkra.
A nuncius meghívásuk élményére emlékeztette a szerzeteseket: „Amikor az Úr meghívott téged, azt mondta: Fontos vagy számomra, szeretlek, számítok rád!” A szerzetesek égő gyertyákat helyezve az oltárra juttatták kifejezésre a meghívásra adott válaszukat, hogy ma is Krisztusból kiindulva élik életüket, végzik szolgálatukat. "Meghívásuk arra szól, hogy Krisztus életmódját vegyék magunkra, az ő Lelke irányítsa őket, és „magukba szívják meglepő logikáját és értékítéletét, osztozzanak kockázataiban és reményeiben”.
A nuncius hangsúlyozta: legyen számukra ma is első a lelkiélet, a személyes szeretetkapcsolat. „Ha ez nincs, véged van, nincs kiút.” Kreativitásra buzdított, ami szükséges ahhoz, hogy örömmel hirdessék Jézust mindenkinek, amikor az evangélium tanítása nehezebbé, fáradságosabbá, látszólag terméketlenné vált, és feltámadhat a pasztorális munkától való elállás kísértése. El kell hagyni a „meddő retorikát”, a „mindig így csináltuk” gyakorlatot. Mind az Egyháznak, mind a világnak a gazdagságban, a kommunikációban szüksége van „merész jövőképre”, a „bátor kezdeményezésekre”. „Új tömlőkre”: az evangelizáció módszerének újragondolására. A hozzáértés, hitelesség, elmélkedés, kreativitás, merészség, egyszerűség és alázat szükséges, hogy „mélyre evezzenek”, hogy új előrevivő utakat találjanak.
„Jézus Krisztus képes áttörni a mi unalmas sémáinkon, és meglep folytonos isteni kreativitásával” – idézte a nuncius Ferenc pápát. Arra buzdított: térjünk vissza minden alkalommal a forráshoz, és próbáljuk meg visszanyerni az evangélium eredeti frissességét. Így új utak, kreatív módszerek, más kifejezési formák, beszédesebb jelek és a mai világ számára megújult jelentésű szavak tárulnak fel. Te miként vagy merész és kreatív? – kérte átgondolkodásra a szerzeteseket Michael W. Banach érsek, hangsúlyozva, mennyire nagy szükség van az ő merészségükre, kreativitásukra, intuícióikra és ösztönzésükre.
A gyertya a remény lángját is jelenti. „Reményteli vagy? – tette fel a kérdést a nuncius, emlékeztetve, hogy a jelen pillanatba, az individualizmusba, az önzésbe merülő és a jövőbe félelemmel tekintő korunkban milyen nagy szükség van a reményre. A szerzetesként kapott hivatás arra szólít, hogy örök és hűséges szeretettel szeressenek, az evangélium világosságát magasra tartsák, és mindenki számára elvigyék a tüzet. Mindegyikünknek szüksége van a reményre. Sötétség idején ne feledjük: „Jobb meggyújtani egy gyertyát, mint átkozni a sötétséget.” Michael W. Banach érsek arra buzdított: tartsuk ébren a remény lángját a szívükben, legyünk Isten szeretetének, a kreativitásnak és a reménynek követei.
A hálaadás a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola aulájában házszenteléssel folytatódott. Michael W. Banach érsek megáldotta az épületet és a benne élőket.
Fehérváry Jákó OSB, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora, majd Zsódi Viktor SchP, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának (FSZK) elnöke köszöntötte az ünneplőket.
Ezt követően elkezdődött az agapé, az örömteli találkozások és élénk beszélgetés alkalma.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Merényi Zita
Forrás és további fotók: magyarkurir.hu
