A Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája és a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája nevében Németh Emma szociális testvér, a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának elnöke köszöntőjében azt fejtette ki, hogy a szerzetesélet sokak szemében „egy a sokféle másság” közül. Olyan, amely a mindenféle elköteleződéstől menekülő ember számára megmutatja az ingyenesen odaajándékozott, szeretetben elkötelezett élet lehetőségét; amely a hasznossági szemléletet elvetve az emberi életnek a születéstől a természetes halálig tartó páratlan értékére irányítja a figyelmet; amely az individualizálódó és magányosságtól szenvedő ember számára felkínálja a közösségi élet boldogságát az önzetlenség lehetőségét és örömét; amelyik képes reményt adni egy reménytelen világban.
Zsódi Viktor SchP, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK) elnöke arról beszélt: egy nagy ajándékról szól Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, Krisztus bemutatása a templomban.
Az ünnep evangéliuma azt üzeni, hogy Krisztus ajándék a világnak, és a krisztusi életforma, az evangéiumi tanácsok megélése is ajándék nekünk, szerzeteseknek, és ha jól éljük, a ránk bízottak számára is, akiknek ezt megmutatjuk. Ezen a napon mi kapunk ajándékot. Ez a film számunkra különleges ajándék. Szeretnénk megköszönni. A film jobban láthatóvá teszi azt az életet, amit élni és továbbadni akarunk – fogalmazott Zsódi Viktor.
Bemutatta a film elkészüléséhez vezető tízéves folyamatot: először könyv, majd Szerzetesélet Magyarországon címmel harmincrészes sorozat készült a hazánkban élő hetven rendi közösségről.
A sorozat alkotó stábja éveken keresztül járta a rendi közösségeket. Az ötletgazda Mészáros Anett, a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái Irodájának (MSZKI) kommunikációs munkatársa volt, aki jegyzi a Szent István Társulat kiadásában megjelent A remény emberei című kötetet is, amely nyolcvan magyarországi szerzetesközösséget ismertet meg az olvasóval. Ennek nyomán indult el filmsorozat.
Mészáros Anett volt a forgatókönyvíró és szerkesztő-riporter; Hollós László Balázs Béla-díjas szerkesztő a producer, a Szerelmes földrajz alkotója hozta a stábot – benne Bartos Bence vágó, Dala István operatőr, Faludi Sándor hangmérnök, Várkonyi Sándor operatőr, Ecsedy Márton kameraman, Nagy Tibor gyártásvezető, Mészáros Béla színművész. Így készült el az éveken át forgatott harminc rész, amely valóban bemutatja a szerzeteséletet élő embert.
Ennek esszenciája A remény zarándokai című egyórás dokumentumfilm. A film középpontjában az ember van: Milyen az egészen Istennek szentelt életet élő szerzetes, miért és hogyan van jelen az emberek között? A film minden pillanata az Istennek szentelt életet és az abból fakadó szolgálatot mutatja meg. Látunk egy sokszínű a világot, melyben ugyanazt a célt ki-ki másként közelíti meg. A filmes benne van a valóságukban, a kamera érzékeny objektívvel rajzol, és lehetővé teszi, hogy mi is egészen közel menjünk a részletekhez. Bevonódunk a szerzetesek életébe, átélhetővé és nagyon szerethetővé válik számunkra ez az életforma és szolgálat.
Nem véletlen, hogy a kerekasztal-beszélgetést – melynek résztvevői Deák Hedvig OP, Jeges Mirjam OCD és Nagy Bálint SJ voltak – Vágvölgyi Gergely azzal a kérdéssel kezdte, miért jó szerzetesnek lenni.
Deák Hedvig az imádság és a közösség kettősét emelte ki. „Olyan élet, mely a legjobb lehetőséget biztosítja, hogy folyamatosan Isten felé forduljunk, és mindenben ott van a közösségi élet hegyével-völgyével együtt. Az imádsággal együtt Isten és emberségünk olyan realitását adja, amit semmi más nem tud” – fogalmazott a domonkos nővér.
Jeges Mirjam kármelita szerzetesnővér szerint egy misztérium tanúi vagyunk. Isten meghívja az embert egy sajátos életformára – ez a hívás az üdvösség útját jelenti számunkra. Akad ezen hegy és völgy; amikor az ember kapaszkodik, nem tudja, hogy a csúcs a Tábor-hegy vagy a Golgota. A hegymászás attól is szép, hogy kapaszkodunk, és Isten jóváhagyja ezt a törekvést. Ő ad lendületet, ő vonz maga fele, és mi együtt élünk ebben a vonzásban.
Nagy Bálint szerint szerzetesnek lenni identitás és öröm. Nagyon jó érzés, ha megtaláljuk a helyünket, az „ott vagyok, ahol lennem kell”, és ha ez az élet gyümölcsöt terem, abban nagyon sok az öröm.
2025 – mik a kihívások és örömök? Milyen állapotban találja Önöket a mai helyzet? – hangzott el Vágvölgyi Gergely következő kérdése.
A kármelita nővér szerint nagy krízissel ajándékozott meg minket Isten. Meg tudom-e élni Isten jótéteményeként? A szerzetességről a középkor azt mondta: egy „Isten árnyékában rejtett élet”. Tudok-e ebben hinni, hogy ez a „beárnyékozottság”, ez a krízis Isten erejével tud termőre fordulni? A krízisben találkozhatom Krisztussal, aki feltámadt, és aki feltámaszt – így a krízis lehet áldott is. A krízis a kínai nyelvben feltáruló lehetőség. Tudjuk-e így nézni? Ebben is azt érezhetem, hogy a hűségünk erős és strapabíró – fogalmazott Jeges Mirjam.
A domonkos szerzetesnővér egy kínai átokmondást idézett: „Élj érdekes időkben”, ami talán a szerzetességre is igaz. Sokunk érzése, hogy törésvonalak és változások mentén élünk, amikor nem mindent értünk, nem teljesen világos, honnan hova tartunk.
Nagyon örülök, hogy a filmben nem a teljesítményen volt a hangsúly, hogy hol mit építünk, hanem a belső lényeget próbálta megragadni – hangsúlyozta Deák Hedvig. – A veszély azonban ott van, a teljesítmény kényszere – az óriási elvárás velünk szemben, hogy oldjuk meg problémákat. Számunkra az a kihívás, hogy tudunk-e visszatérni ahhoz, ami életünk lényege.
A jezsuita szerzetes szerint is alapérzésünk, hogy túl sok a feladat, túl sokat várnak tőlünk, valamint túl gyors minden, reagáljunk azonnal. Kevesen vagyunk, és egyedül ez nem megy. A vigasz, hogy Isten azt mondja: ott vagyok veled. „Vigasz és bátorítás látni az őszinte keresést és rátalálást Istenre, amit hivatásgondozóként tapasztalok – mondta Nagy Bálint SJ –, és megerősít az is, hogy szükség van ránk.”
Milyen elvárást tapasztalnak – következett a kérdés –, hol van ennek az irrealitása?
Nagy Bálint szerint mindig szükség van egy „királyfira, aki legyőzi a sárkányt”. Nem kerülhet ki Isten a képből, együtt kell vele haladni. Ott kell maradni vele a kereszt alatt abban a helyzetben, amikor nincs gyors megoldás.
Deák Hedvig úgy gondolja, azon nehéz túltenni magukat, hogy az emberek sokszor szolgáltatást várnak tőlük és intézményeiktől. Katolikus iskolát akarnak, és az legyen minőségi, de a Jóisten nem feltétlenül hiányzik. Nyújtsunk minőséget, lehetőleg olcsóbban – ennek feszültsége itt van a szerzetességben.
Jeges Mirjam elmondta: a kármelitákhoz sokan fordulnak imakéréssel. Közösségük hivatása, hogy az „élet transzcendens dimenzióját” szolgálják, nem csak a közvetlen szükségleteket. Az ima olyan, mit az ikonok aranyháttere: megtartja az ábrázolást. Isten szent és biztos jelenlétével átkeretezi a dolgokat. Az ima olyan, mint egy inkubátor, melynek révén „élet-, örökéletképessé” válunk.
A következő kérdésre, hogy milyen úton válhat a szerzetes a remény zarándokává, és hogyan vezessen erre másokat, a jezsuita szerzetes úgy kezdte válaszát, hogy úgy véli, ezt a kérdést Istennek kell feltenni: Mit vár tőlünk? Ha azt tesszük, amit kér, ráhagyatkozunk erre, ott valami formálódik, és meg fogok érkezni. Az irányt mutassa Isten.
A domonkos nővér szerint a remény zarándokainak logója lehetne az a nagyon evangéliumi jelenet a filmben, amikor a kamiliánus szerzetesek táncoltak együtt a sérültekkel. Ajánlja a zarándoklatot: Valóban induljunk el az embert igazán megpróbáló útra.
Keresztes Szent János a reményt az emlékezéssel kapcsolja össze – kezdte válaszát Jeges Mirjam. – „Memóriaaszkézisre” hív. Az ember mindenfélére emlékezik, őrzi a rossz és nehéz dolgokat; „túlpakolt bőrönddel” jár. A kármelita nővér szerint gyakorolnunk kell az elengedést. Rendjük másik nagy szentje, Avila Szent Teréz példájával erősítette meg ezt a gondolatot, aki élettörténetét megírva (Önéletrajz) az isteni irgalmasság története címet akarta adni neki. Kiemelni azokat a pontokat, hol gyógyít, hol adott örömet, hol növelte benne a szeretetet Isten – ez kellene hogy emlékezetünk tartóoszlopa legyen, akkor lendületünk nem törik meg.
Deák Hedvig szerint a békétlenség elválaszt Istentől, és maga az Isten tud megtisztítani. Rátekintünk arra, aki tiszta, ás mi is tisztulunk, és ez a harc egy egész életen keresztül tart.
Mind Nagy Bálint – oda kell fordulni, ahol fény van –, mind Jeges Mirjam kapcsolódott: Eljutni oda, hogy hálával tekintsek a krízisre, mert felismerem, hogy önerőből nem tudom meggyógyítani magamat. Kellenek az erőfeszítések, de Isten viszi végbe a gyógyulást. Az indulatok egy egész életen át elkísérnek, együtt kell élni velük, de ráhagyatkozva Isten irgalmára, dolgozhatunk rajta. „Legyen nekem a te Igéd szerint” – imádkozzuk mi is Máriával. Bárcsak növekedne erre a vágyunk, és ezt kérnénk Istentől.”
Nagy Bálint szerint vannak jó feszültségek: a gitárhúrnak is ki feszülve kell lenni, hogy megszólaljon a zene.
A remény zarándokai film hamarosan felkerül az MSZKI youtube csatornájára: www.youtube.com
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Merényi Zita
Forrás és további fotó: magyarkurir.hu
