„Ma a Szentatyának szóló üdvözletünk szinte eljuthat hozzá, mert itt van, közel van hozzánk, még ha fizikailag nem is lehet velünk. De mindannyian nagyon örülünk a hazatérésének” – ezekkel a szavakkal kezdte Roberto Pasolini kapucinus atya pénteken délelőtt a VI. Pál teremben a négy, mindenki számára nyitott nagyböjti elmélkedése közül a másodikat. A Húsvét ünnepéhez elvezető, a nagyhetet megelőző péntekig tartó elmélkedéssorozat témája: ”Krisztusban lehorgonyozva. Az új élet reményében gyökerezve és megalapozódva”.
Krisztus mentes a mindenhatóság kísértésétől
A március 21-i első elmélkedés után, amelynek középpontjában a Pápai Ház szónoka az „elfogadás megtanulására” buzdított és amelyet „Jézus keresztsége” eseményén keresztül világított meg, ez alkalommal a „Máshová menni - Szabadság a Lélekben” című témára tért ki, felvázolva Jézus nyilvános működésének néhány epizódját, amelyekben megnyilvánul korlátlan szabadsága és annak a módja, ahogyan elhozza az üdvösséget a világ számára. Küldetéséhez hűen Krisztus mentes a mindenhatóság kísértésétől, és az ima által felfedi annak a kockázatnak a lehetőségét, hogy a hiteles szolgálat összevegyül a személyes elismerés keresésével.
Ne bízzunk azonnal
Pasolini atya Isten Fiának a következő három tanítására mutatott rá: ne bízz azonnal, tudj csalódni, és ne követelj. Az első tanítás magyarázatához a Pápai Ház szónoka János evangéliumának arra a szakaszára hivatkozott (2,23-25), amely azt beszéli el, hogy Jézus, bár Jeruzsálemben sokan hittek benne, nem bízott bennük, mert „tudta ő, mi lakik az emberben”. Az ilyen távolságtartó reakció zavarba ejtő korunkban is, amelyet áthat az individualizmus és a féktelen versengés uralma, amikor a folyamatos elismerés igénye a kedvelések, „lájkok” szüntelen keresésére ösztönöz.
A törékeny emberi szív
Krisztus azonban távol marad ezektől a gyors és felületes elismerésektől, mert tudja, hogy az ember szíve, bár a lélek és Isten hangjának lakhelye, mégis rendkívül törékeny, manipulálható, imbolygó, aggódó. Jézus, a Mester tudatosabb és érettebb választ, olyan növekedést vár az embertől, amely nem egy mechanikus fejlődési folyamat, hanem a körülmények felmérésének képessége. A fontos dolgok időt, türelmet, elkötelezettséget és odaadást igényelnek – mutatott rá Pasolini atya, hangsúlyozva, hogy ami Jézusban hideg távolságtartásnak tűnik, az valójában bölcsesség és mélységes tisztelet önmagunk és mások iránt.
Csalódást okozni az elvárásokban
Krisztus második tanítása arra a képességre utal, hogy tudjuk, hogyan kell csalódást okozni az elvárásokban. E téma elemzéséhez Pasolini atya Máté evangelista egy szakaszából (15,23b-24) indult ki, amelyben egy kánaáni pogány asszony az Úrhoz kiált, hogy gyógyítsa meg a lányát. Ő azonban „szóra sem méltatta”, még egy szeretetteljes pillantást sem vetett rá. Jézus látszólagos érzéketlensége a szenvedéssel szemben abból fakad, hogy Krisztus nem fél attól, hogy mások szemében jelentéktelenné válik.
Jézus pedagógiai közönye
Amikor azután a pogány asszony kitartóan, makacsul és bátran közeledik az Úrhoz, anélkül, hogy bezárkózna önérzetébe és áldozatnak érezné magát, akkor Krisztus elismeri nagy hitét, amely képes remélni, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak. Jézus látszólagos közönye tehát nem más, mint pedagógia, amely felszínre hozza az ember szívében lévő bizalmat, a jobb életbe vetett bizalmat.
A remény, amely békét hoz
Krisztus harmadik és egyben utolsó tanítása az, hogy képes elhatárolódni a tömegek egyetértésétől – fejtette ki Pasolini kapucinus atya, példaként hozva fel a János evangéliumában elbeszélt kenyér- és halszaporítás epizódját (6,14). Ez az esemény nagy lelkesedést vált ki a jelenlévőkből, Jézus mégis elhatárolódik tőle, egyedül félrevonul. Ugyanis ismeri az embereknek azt a belső törékenységét, hogy jelentéktelennek tartják magukat és hagyják, hogy mindenféle befolyások és befolyásolók, influenserek manipulálják őket. Ehelyett azzal az erőfeszítéssel kellene szembenézniük, hogy higgyenek önmagukban. Jézus csak később tér vissza a tanítványokhoz, amikor a Galileai tengeren való átkelés közben elsodorja őket a vihar. Egy vihar rávilágít az ember minden félelmére és arra a képtelenségére, hogy felismerje a törékenységben rejlő erőt. Mégis, még a legsötétebb éjszakákban is Jézus a remény, amely soha nem csal meg, amely lecsendesíti a vihart és elhozza a békét – fejtette ki a remény szentévének nagyböjti elmélkedésében Pasolini kapucinus atya, a Pápai Ház szónoka.
A belső szabadság hordereje
Amikor Krisztus elmagyarázza a kenyér- és halszaporítás mély értelmét, vagyis egy olyan étel jelentését, amely az önátadás révén elvezet az örök élethez, tanítványai közül sokan elhagyják őt. „Jézus akkor megkérdezte a tizenkettőt”, a legközelebbi követőit: „Csak nem akartok ti is elmenni?” - idézte János evangéliumának szavait a Pápai Ház szónoka. Rámutatott, hogy Jézus kérdése nem gúnyolódó, vagy zsaroló, mert Őneki nincs szüksége megerősítésre ahhoz, hogy folytassa küldetését. Ellenkezőleg, kérdése egy olyan mély belső szabadság tükre, amely senki mástól, csak saját magától kéri vágyának árát.
Ne zárkózzunk be a fölösleges önelégültségbe
Pasolini kapucinus atya elmélkedésében utalt az evangéliumokban szereplő igemódokra, amelyeken belül fokozatos elmozdulás tapasztalható a felszólító módból a feltételes mód felé, hogy így a választás, a szabad és tudatos szeretet igénye kerüljön a középpontba. Az Úr valójában nem állítja, hogy követői mindig készek és hajlandóak teljesíteni az Ő akaratát. Éppen ellenkezőleg az aggasztja Őt, ha követői nem tudják szabadon kifejezni érzéseiket, és hasztalan önelégültségükbe zárkóznak, önmaguk és mások elvárásainak rabszolgáivá válnak. Ha viszont van bátorságunk őszintén kifejezni vágyainkat, akkor megnyílunk egy nagyobb élet előtt, és közelebb kerülünk Isten Országához. Mert az igazságnak és a szeretetnek nincs szüksége arra, hogy rákényszerítsék magukat az emberekre, hanem tudnak várni, hogy a dolgok megérlelődjenek teljes odaadásban és szabadságban. És Krisztus így üdvözíti a világot – zárta második nagyböjti elmélkedését Roberto Pasolini kapucinus atya, a Pápai Ház szónoka.
Forrás és fotó: vaticannews.va