Február 2-án, Urunk bemutatása, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, a megszentelt élet világnapján a Győri Egyházmegye területén élő és szolgáló szerzetesek a soproni Szent Júdás Tádé domonkos templomban találkoztak és imádkoztak Veres András megyéspüspök vezetésével. A résztvevők az esti dicsérettel hangolódtak lelkileg a főpásztori szentmisére. A szentmise elején sor került a gyertyaszentelés szertartására.
Szent II. János Pál pápa 1997-ben azzal a szándékkal hirdette meg a megszentelt élet világnapját Urunk bemutatásának ünnepére, hogy kiemelt figyelmet kapjon a megszentelt élet lehetősége az Egyházban, valamint alkalom nyíljon arra, hogy a szerzetesek megerősíthessék szerzetesi fogadalmaikat.
– Ez az égő gyertya, amit a mai ünnepen a kezünkben tartunk, legyen felhívás arra, hogy mindnyájan készek legyünk életünk gyertyáját égetni, ahogy Krisztus tette: önmagát áldozta fel, ahogy a gyertya is „önmagát áldozza” fel, miközben világosságot, fényt ad. Egyes keresztény közösségekben hagyomány az életgyertya ajándékozása, amely a testvéreket elkíséri a születésüktől egészen a halálukig. Ezt az életgyertyát életük jelentősebb eseményeikor meggyújtva kihelyezik látható helyre. Amikor pappá szenteltek, német barátaimtól kaptam egy ilyen gyertyát, amelyre felíratták a keresztelésem, az elsőáldozásom, a bérmálkozásom, diakónusszentelésem és papszentelésem időpontját. Ezt a gyertyát minden esztendőben a pappá szentelésem évfordulóján gyújtom meg, magamat is emlékeztetve arra, hogy Istennek tettem felajánlást – osztotta meg a szentbeszédben a Győri Egyházmegye főpásztora. – A mai napon megszentelt gyertyákat azzal az elhatározással vigyük haza, hogy mi mindnyájan Krisztus világosságának hordozói akarunk lenni ebben a világban, mindnyájan saját életformánk szerint.
Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Mária sohasem akarta magának megtartani Jézust, mindig Isten akarata szerint nevelte, felnőttként sem akadályozta küldetése teljesítésében. Inkább a Szűzanya is vállalta azt a szenvedést, amely által Fia, Jézus megváltotta az emberiséget. Ott volt a keresztúton, ott volt a kereszt alatt. Ma nemegyszer találkozunk olyan fiatalokkal, akikben ott lenne a hivatás elfogadásának szándéka, de a szülők lebeszélik őket. Minden gyermek Isten ajándéka, és biztosak lehetünk afelől, hogyha egy szülő nem vonakodik, hanem készséggel Istennek ajánlja a gyermekét, és ha az a gyermek megkapta a hivatás ajándékát, elfogadva azt szerzetes, pap lesz, a szülő akkor fogja igazán ajándékként visszakapni a gyermekét. Amikor oda tudjuk adni Istennek azt, ami a legfontosabb, akkor leszünk leginkább megajándékozva. A mai világban élő ember sokszor nem érti a papokat, szerzeteseket, hogy miért adják egész életüket erre a szolgálatra. Csak azért nem értik, mert nem tudják, hogy az embert Isten és egyedül Isten tudja boldoggá tenni a felajánlás által. Mert Isten ajándékozza meg a felajánlót is és a felajánlottat is. De ezt sok ember ma nem érti. Nem érti, hogy csak annak az életnek van értelme, amely a végtelenségig akar és tud szeretni.
Imádkozzunk ebben a szentmisében azért, hogy az itt jelen lévő szerzetesek készek legyenek felajánlottságukat ebben az esztendőben is megújítani, és nap mint nap megtenni ugyanezt. Mint a keresztények nagy családjának tagjai, imádkozzunk szerzeteseinkért, papjainkért, hogy szeretettel tudják végezni szolgálatukat, hiszen az Egyház, az egész egyházi közösség szolgálatára szentelték életüket – kérte a soproni domonkos templomban egybegyűlteket Veres András püspök atya.
A prédikációt követően a szerzetesek megújították fogadalmukat.
Fotó: Ábrahám Kitti
Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóiroda (ge) / gyor.egyhazmegye.hu
Új testvér a pannonhalmi közösségbenKövetkező cikk:
Székely János a szerzeteseknek: „A szolgáló Krisztust élitek bele a világba”
