De mit jelent irgalmasnak lenni? Passzívan elnézni akár gyomorforgató igazságtalanságokat is, csak azért, mert Isten sem lép közbe közvetlenül ezek megtörténte pillanatában? Vagy azt jelentené, hogy előveszem a katekizmust és megnézem benne, melyek az irgalmasság testi és lelki cselekedetei, és elkezdem ezeket ügyesen, minden áron és bármi áron végrehajtani, hogy elmondhassam magamról, na én aztán igazán irgalmas vagyok? Csak azt nem értem, miért nem hajol meg előttem minden térd?
Egy másik megközelítése az irgalmasságnak lehet a „klasszikusnak” mondható tékozló fiú története, amit nálam sokkal okosabb emberek szeretnek inkább az irgalmas atya történeteként emlegetni. Prédikációkban annyi szépet és hasznosat hallottam már erről a témáról, most mégis Szent-Gály Kata megközelítését idézném:
– az Atya elébe sietett –
Te átöleltél
amikor nagyon sírtam
és eléd hoztam minden nyomorúságomat
és ahogyan feltört belőlem a szó
hogy ezt is tettem
meg azt is tettem
úgy öleltél magadhoz egyre szorosabban
és melegebben
és amikor már mindent kimondtam
és elhallgattam
Te megsimogattál és csak annyit mondtálhogy örülsz nekem
és hogy ne féljek
Az Atya irgalmasságát csak akkor tudom befogadni, ha képes vagyok így sírni a karjai között, és az ő karjai között akarom elsírni ezeket a könnyeket. Jobb helyen nem is tehetném. Amikor megtapasztalom a saját bőrömön ezt a fajta irgalmasságot, ráérzek magamtól, mit jelent igazán irgalmasnak lenni és hogyan kell azt tenni.
Minden helyzet más, minden irgalmasságra szoruló ember más. Minden ember irgalmasságra szoruló. Szeretnék úgy találkozni velük, hogy ne a kegyes és már-már megalázó lehajlás tükröződjék arcomon, hanem akkor, abban a helyzetben szeretném, ha szemeim előtt lebegne az a pillanat, amikor én sírtam keserves könnyeket Atyám karjaiban, és ő minden egyes kimondott szó után egyre melegebben és szorosabban vont magához. Akkor minden bizonnyal nem fogok melléfogni abban, hogyan viszonyuljak ezekhez a helyzetekhez és a helyzetek szereplőihez.
Mindezek után feltehetném magamnak újból a kérdést „Akkor én irgalmas nővér vagyok?” A válaszom ebben a pillanatban: „Remélem…” Remélem, hogy akik körülöttem vannak, megéreznek valamit ebből a fajta irgalmasságból, amit csak Atya karjai között elsírt könnyek után lehet megtapasztalni.
Útra való kérdés:
- Megfontolandó az összes, a fentiekben megfogalmazott kérdés.
Szabó M. Rita vincés nővér
Forrás és fotó: romkat.ro