Baritz Sarolta Laura nővér a járvány utánról

2020. máj. 12. (kedd) 08:45
Budapest

„A gazdasági, társadalmi rendszerek minősége az emberi gondolkodásmódon, értékrenden múlik, a paradigmaváltást a mi gondolkodásmódunk változása  idézheti elő” – vallja Baritz Sarolta Laura nővér, akit mint közgazdászt és domonkos rendi szerzetest is kérdezte a Vasárnap a koronavírus-járvány okozta változásokról.

– Mit gondol, mennyire nehezen tud majd újraindulni a gazdaság a koronavírus-járvány árnyékában?

– Megtapasztaltuk már a 2008-as pénzügyi válságot, amiből elég nehéz volt a kilábalás. A jelenlegi válságból, amely  több közgazdász szerint is mélyebb az előzőnél, talán mégis hamarabb kijuthatunk majd. Sokan időben bezártak – úgy döntöttek, inkább kivárják a járvány végét. Többen tönkre is mentek, igen – de az a tapasztalat, hogy egy újrainduláskor az ember nagyobb kedvvel tér vissza a saját vállalkozásához, hogy újjáépítse azt. Ez motiváló erő lehet a gazdaság fellendítésében.

A Gazdaságvédelmi Akcióterv sikerében nagyon bízom. A kormány a GDP 18-20 %-át kívánja gazdaságmentésre fordítani, tehát van segítség, amibe a vállalkozók és munkavállalók belekapaszkodhatnak. A szlogenje is ez volt a kezdeményezésnek: annyi munkahelyet hozzunk létre, amennyi a koronavírus-járvány következtében megszűnt. Emlékszem, Orbán Viktor miniszterelnök a Mária Rádiónak adott interjújában úgy saccolta, körülbelül egy év alatt juthat vissza Magyarország arra a gazdasági színvonalra, ahonnan a járvány miatt lecsúszott. Ha nem jönnek újabb katasztrófák, akkor bizakodhatunk.

Ugyanakkor lehet reménykedni az emberközpontúság térhódításában is. Ennek nagyon szép tényezője a környezetvédelem; több képet és cikket is láttam, mely szerint a föld légtere egyre tisztább, mivel nincsenek repülők az égen. Öröm volt olvasni azt is, hogy visszatértek a hattyúk Velence vizeire. Ha az ember, látva ezeket a jeleket, ezentúl jobban figyelne rá, hogy környezettudatosabban éljen, akkor sokkal élhetőbb földet adhatnánk át a következő generációknak. Fontos lenne, hogy a nagy cégek átgondolják az üzletpolitikájukat – hogy ne a profitmaximalizálás hajtsa őket, hanem a Föld fenntarthatóságának ügye.

Ez csak a gondolkodásmód átállításán múlik! A teljes világgazdaság megváltozhatna. Reménykedem benne, hogy a felelős vezetők mihamarabb belátják, hogy például nincs sűrűn szükség a fapados járatokra; alakíthatnának a turizmus struktúráján is, hogy ne növeljék drasztikusan az emberek az ökológiai lábnyomukat. Egy olyan turizmus kialakítására lenne szükség, amely a lokális értékeket is beépíti, illetve átgondoltabban kínálja fel az utazási lehetőségeket. A környezetkímélésre összpontosító paradigmaváltás igénye már sokak fejében ott él. A kérdés csak az, hogy ki milyen pozícióban van – vagyis tud-e tenni is az ügy érdekében.

– Ha ezek a kezdeményezések alulról szerveződnek, hatással lehetnek a felsőbb, felelős vezetők döntéseire?

– Ez a kérdés a minden mozog tételéhez tartozik. A világ központi gondolkodása még mindig a profit maximalizálására fókuszál. A Mammon nagyon nagy úr – és a nagyvállalatok végső célja még mindig a profit évről évre való növelése. Bár öröm, hogy vannak kezdeményezések, alternatív vezetők és közgazdászok, akik már nem ebben a sémában gondolkodnak. Ez egy gondolati síkon zajló harc, amelyben döntő, hogy kik vannak többen, kik képesek sikerre vinni a gondolkodásukat. 

Például az A Blueprint for Better Business nevű mozgalom nagy vállalati vezetőkből tevődik össze (mint a Vodafone, az EasyJet és sokan mások), akik az Egyház Társadalmi Tanítására alapozva írtak meg egy üzleti modellt. Ők azt vallják, hogy ezzel tudják befolyásolni a felsőbb körökben a gazdasági irányvonalakat. Hogy ezek mikor érnek célba, milyen hatékonysággal – az a jövő titka. Viszont ők kovászként működnek a világban.

– Mindenki a helyi vállalkozások segítésére sarkallja a vásárlókat. Sikerrel járhat ez az ösztönzés?

– Mindenféleképpen! A lokális gazdaság terén már most is számos támogatásról lehet hallani. Sokkal kevésbé sérülékeny egy gazdaság, jóval kevésbé kitett a nemzetközi változásoknak és a különböző katasztrófáknak, ha a termelők egy teljes vertikumot képesek helyben létrehozni. Szemben azzal a just in time gondolkodással, hogy a világ különböző pontjairól érkezzenek az alkotóelemek. Persze meg kell nézni, adott országban mik azok a termékek, amelyek esetében valóban megéri, hogy a teljes gyártási folyamatot helyben végezzék el. A kistermelők, vállalkozók rendkívül jelentős szerepet játszanak, hiszen az ő termékeik töltik ki azt piaci rést, amit egy nagyüzemi termelés nem képes. Ők színesítik egyedi készítményeikkel a választékot. 

– Hogyan érinti a cégeket, hogy jelenleg sok munkavállaló – a járványhelyzet miatt – otthoni munkára kényszerül? Megváltozhat a munkavégzéshez való korábbi hozzáállás, vagy idővel mindenki visszatér majd a régi rendhez?

– Már a járvány előtt is sok cégnél bevett szokás volt, hogy egy-két napot, hetet otthonról dolgozhat a munkavállaló, vagyis ismert munkamód a home office. A mai világban az az egyik pozitív fejlemény, hogy a számitástechnikát ilyen módon be tudjuk vonni a munkavégzésbe. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a home office nem fogja helyettesíteni a személyes kontaktust és kommunikációt. Most mi egy képernyőn keresztül beszélgetünk, de egészen más lenne, ha egy asztal két oldalán ülhetnénk. Az élő kommunikáció értékét nem tudja pótolni a digitális világ. 

A virtualitás veszélye egyszerűen az, hogy nem a való világ! Ezen keresztül könnyebb elfedni dolgokat, torzultan látni. A felelősség is nagyobb, ha valaki online dolgozik, mert sokkal jobban oda kell figyelnie, hogy elvégezze az adott munkát. Ha bent van az irodában, motiválva van a munkavégzésre, könnyebben tud teljesíteni. Ha azonban csak a számítógéppel van egész nap, akkor nagy lehet a kísértés, hogy mást csináljon, másként végezze a munkáját – vagy éppen ne csináljon semmit. Nincs mellette senki, akitől segítséget kérhetne, ha elakadt valamivel. Vagyis digitális módokon is kell dolgozni, de mindenképpen meg kell alapozni ezt a személyes kommunikációval. 

– Természetesen az egyház életét is közvetlenül érinti a járványhelyzet; több hónap kiesése után kezdődik majd el a hívekkel való személyes kapcsolat újraindítása. Milyen pozitív tanulságokat lehet levonni a járványidőszakból?

– Egy digitálisan közvetített szentmise nem helyettesíti a személyes részvételt, illetve ilyenkor persze szentáldozásra sincs mód; mindenképpen továbbra is az az igazi mise, ami a templomban zajlik. Viszont a járvány idején kínált számos online részvételi lehetőség fókuszba helyezte a személyes felelősségünket: ha valaki eddig csak megszokásból vett részt miséken, vagy mert másoknak akart tetszetni, és nem a hite késztette – akkor nem fogja kinyitni a számítógépét egy online miseközvetítés kedvéért. Viszont aki a neten, minden külső kényszer nélkül megnézte a szentmisét, azt valóban érdekelte. Ha a vírusjárvány alatt az emberek rászoktak, hogy online részt vegyenek az egyházi eseményeken, akkor ezt a fajta buzgóságukat ki lehetne használni a továbbiakban is. Erősíteni kellene az online jelenlétet – és emelett hívni a személyes részvételre a híveket. 

– Ön szerint milyen lesz a világ a koronavírus-járvány után? 

– Olyan illúzióim nincsenek, hogy most majd teljesen megváltozik a világ, minden emberközponúvá válik és mindenki segítőkészebb lesz. De az látszik, hogy sok ember segítőkészsége, együttműködőkészsége nagyobbá vált a járvány ideje alatt. Megható látni, hogy több mint ezer önkéntes jelentkezik néhány nap alatt, hogy az egészségügyben segítsen. Mások pedig adományokkal segítik a bajbajutottakat. A bajban sokkal jobban kijön az emberből a segítőkészség, mint békeidőben. A baj megszűnte után előjön a kérdés: meg tudok-e maradni ebben a segítőkészebb „üzemmódban” – vagy visszahullok egy önző megszokásba? Ha valaki belekóstolt abba, hogy például jó dolog az időseknek bevásárolni, akkor remélhetőleg a vírus utáni időkben sem hagyja el ezt a jó szokását. Rajtunk múlik, az egyes embereken, hogy hogyan megyünk tovább. A gazdasági, társadalmi rendszerek minősége az emberi gondolkodásmódon, értékrenden múlik – a paradigmaváltást a mi gondolkodásmódunk változása idézheti elő.

Forrás és fotó: vasarnap.hu

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 19050333-1-41

(Bejárat a Piarista Gimnázium felől - Piarista utca 1., 5. emelet)

e-mail küldés

irodavezető: Knáb Judit CJ

titkár: Stomfai Zsófia

telefon: +36 20 423 8235

ügyeleti idő:
  hétfő: 9-13
  kedd: 12-16
  szerda: 12-16
  csütörtök: 9-13
  péntek: 9-13

kommunikációs munkatárs: Mészáros Anett

könyvelő: Sándor Krisztina

További munkatársak:

Goreczky Tamás – projekt koordinátor
Formanek Tamás – szociális intézményi tanácsadó
Dobszay Benedek OFM - EM szakmai vezető
dr. Kele Mária – EM projekt koordinátor
Stomfai Zsófia – EM képzési koordinátor
Pallaginé Cseri Sára – EM asszisztens
Füle Gábor – zarándoktábor projektvezető
Gáll Zsófia –  zarándoktábor szakmai vezető
Rezsabekné Ördög Szilvia – zarándoktábor asszisztens
Matolcsy János – tanácsadó

 

Az MSZKI tevékenységeinek támogatására adományozott pénzbeli segítséget hálás köszönettel fogadjuk.

Az adományt az MSZKI 10700598-71004781-51100005 számú, CIB Bank Zrt. pénzintézetnél vezetett számlájára tudják utalni. (SWIFT: CIBHHUHB , IBAN: HU72 1070 0598 7100 4781 5110 0005)

A közlemény rovatban kérjük, tüntesse fel, hogy az MSZKI mely tevékenységét szeretné támogatni. (MSZKI munkája, Emberi Méltóság Stratégia, Zarándoktábor, Történeti kutatás, Szociális ellátás koordinációja)

Tájékoztatjuk, hogy az MSZKI nem minősül közhasznú szervezetnek, és az adományról belső egyházjogi személyként tudunk igazolást kiállítani.

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciái:

 

Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK)

elnöke: dr. Németh Emma SSS

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18064890-1-41

 

Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK)

elnöke: Zsódi Viktor SP

1052 Budapest, Piarista köz 1.

adószám: 18849192-1-41