A Placid, avagy játszma a hallállal című előadás a Nemzeti Emlékezet Bizottság és az Ülj Közelebb produkció együttműködésében jött létre. A darab kétszereplős. Placid atyát Martinkovics Máté, míg a Halált Bezerédi Zoltán játssza. Az előadást Bezerédi Bendegúz rendezte és a történetet Szabó Borbála írta, aki személyesen ismerte a szerzetest.
„Már idős korában találkoztam Placid atyával, aki egy hihetetlen előadó volt. Beszédeiben úgy mesélt saját életéről, hogy azokkal, mint egy humorista író, meg is írta saját történetét, és azt a lehető legtökéletesebbre csiszolta” – fogalmazott Borbála. A darabban is Placid atya saját szavait, mondatait használta fel, így az előadás olyan, mintha a szerzetes maga mesélne a közönségnek.
A darab egyszerre cselekményes, izgalmas és humoros, miközben egy drámai történetet mutat be. Borbála egyik tanítványát, Fehér Pörzsét is bevonta a projektbe. Az ő ötlete volt, hogy az egyik szereplő a Halál legyen, amely mindig másnak a képében – hol egy tisztként, máskor rabtársként – jelenik meg.
Placid atya a munkatáborban töltött évei alatt 4 alapszabályt fogalmazott meg a túléléshez, amellyel nem csak magát, de számos rabtársát is szó szerint megmentette.
- A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.
- Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan keresni az élet apró örömeit.
- Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat.
- Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket.
Borbála szerint Placid atya igazságai örökérvényűek és a hétköznapi élethelyzetekben is tudunk beléjük kapaszkodni, ahogy ő is teszi. Saját bevallása szerint hipochondriás, és ahogy mondani szokták, képes a bolhából elefántot csinálni. Ilyenkor azonban eszébe jut Placid atya első szabálya, azaz, hogy ne dramatizálja túl a szenvedést. „A Gulágon, ha valamit túldramatizáltál, az valóban a halálodat is jelenthette. Mi a kényelmi életünkben pedig képesek vagyunk pici dolgokon is annyit aggódni, hogy az teljesen ’felhabosodik’, de igazából semmi értelme.”
A szerzetes harmadik szabálya is gyakran eszébe jut, hogy „itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinkál”, ami azt jelentette, hogy még az ellenséget is szeressék, és ne vetítsék ki gyűlöletüket rájuk. „Sokszor eszembe jut, amikor mérges vagyok, hogy Placid atya még annak a tisztnek is inkább megmentette az életét, akin bosszút állhatott volna.” Történt ugyanis, hogy a táborba wc deszkák érkeztek, amelyekre az egyik tiszt – miután ilyet még soha nem látott – azt hitte, hogy képkeretek. Megkérte hát a szerzetest, hogy keretezze be velük Lenin és Sztálin képeit, és akassza a falra azokat. A feladatot el is végezte, és rabtársainak megmutatta, akik hihetetlen nevetésbe törtek ki, hogy a „nagyurak most a legjobb helyre kerültek.” Végül azonban az atya felhívta a tiszt figyelmét tévedésére, mert tudta, ha ezt a tiszt feljebbvalói meglátják, biztosan kivégzik.
A kommunizmus áldozatainak emléknapján, 2025. február 25-én bemutatott színdarab nem előzmények nélküli. Néhány éve Borbála a Nemzeti Emlékezet Bizottság felkérése írta meg a fiataloknak szóló Magyar Hősök című előadást. Ebben a diktatúra hat hétköznapi hősének – köztük Placid atyának – személye elevenedett meg. A szabadulószobában játszódó történet olyan sikeres volt, hogy arra kérték, külön darabban dolgozza fel a szerzetes életét. Az így megszülető Placid, avagy játszma a hallál színműnek nincs állandó bemutatóhelye, hanem ahol igény mutatkozik rá, oda utaztatják az előadást – magyarázta Borbála.
Placid atya 1916. december 23-án született. Tizenhat évesen érettségizett a budapesti Szent Benedek Bencés Gimnáziumban, majd egyből belépett a rendbe. Pannonhalmán teológiát, Münchenben pedig német nyelvet tanult. Ezt követően magyar-német-bölcselet szakos tanári oklevelet és doktorátust szerzett. 1939-ben szentelték pappá. Egy évig Győrszentivánon szolgált káplánként, majd a komáromi hadikórházba került tábori lelkészként. Később a rend soproni, pápai majd a budapesti gimnáziumában tanított, és a Slachta Margit-féle Szociális Testvérek Társaságának egyházi tanácsadója lett. Részt vett az akkori választási küzdelmekben, ezért sajtóhadjáratot indítottak ellene. Hogy kevesebb figyelem irányuljon rá, a főapát Pannonhalmára helyezte át. 1946 június 5-én itt tartóztatták le. A szovjet katonai bíróság végül munkatáborban letöltendő 10 év szabadságvesztésre ítélte.
Mielőtt elhurcolták a börtönben magyar nóták dallamaira énekelve tudatta a kivégzésükre váró rabtársaival, hogy ha bűnbánatot tartanak, ő feloldozza őket. Később egyikük, aki végül kegyelmet kapott elmondta neki, éneke milyen sokat jelentett mindannyiunknak a halálkamrában, hogy Istennel megbékélve távozhattak. Placid atya számára ekkor vált világosság élethivatása, azaz, hogy tartsa a lelket fogolytársaiban. Ez vezérelte a Gulágon töltött évei alatt is. 1955 novemberében térhetett haza, szabadulása után sem papként, sem tanárként nem szolgálhatott. Papi hivatását jó ideig csak titokban gyakorolhatta. 100. születésnapja után néhány héttel, 2017. január 15-én tért vissza Teremtőjéhez.
Fotók: Palotai Mihály / Ülj Közelebb Produkció
Forrás: pannonhalmifoapatsag.hu