Az idei tanévnyitón, az új evangelizáció nagyszerű lehetőségével élve, megnyílva a lélek lehetőségei előtt, kreativitással az evangélium örömének a közvetítésében, egyedi egyházi témájú borítókkal készítettem a helyi Szent Benedek iskola minden diákjának füzetsorozatot.
Ennek kapcsán ismertem meg Berecz Erzsébet Skolasztika celldömölki bencés apáca hitoktatónőt.
Éreztem, hogy ezt meg kell osztanom másokkal és rögtön tudtam azt is, hogy a mai ünnep nem csak megemlékezés, hanem egyben kötelesség is.
Büszkeséggel tölt el celldömölki származása, és régi adósságát törleszti városunk, méltóképpen emlékezünk. Az ember kevés igazán jó választást hoz meg élete során. Berecz Erzsébet életrajzát, munkásságát megismerve, szellemi gravitációjának vonzásában, lélekben sokat gazdagodtam, ez egy olyan választás volt, ami az emléktábláig vezető úton, igazán felemelt. Talán a legjobb lehetőség mindezt átadni, az egyik füzetborítót Skolasztikának szentelve, egyben az iskolában meghirdetett emlékverseny felhívással. Akkor még senki nem sejtette, hogy az egyik füzetben Berecz Erzsébet életével munkásságával és példájával ismerkedhettek meg, s ez által jobb emberek lettünk.
A megszentelt élet évében a diákok és a tanárok megismerve Berecz Erzsébet SKOLASZTIKA munkásságát, fogalmazást készítettek, mit jelent nekem Berecz Erzsébet, mit szeretek benne címmel. Együtt örülünk, akik közel érezzük magunkhoz Berecz Skolasztika örökségét és azok is, akik ezáltal találkoztak vele, lettek tisztelői és merítenek erőt munkásságából, gondolataiból. Az emlékverseny által megismerve szellemiségét és celldömölkiként megfelelő jogot szereztünk az emlék állítására és ezáltal kötelességünk is lett ez. Felelősségünk, hogy meglássuk az értékeket, meglássuk azokat az embereket akik még tudnak nekünk újat mutatni. Skolasztika ennyi év távlatából is tud újat mutatni.
Berecz Erzsébet példáját megörökítik köztünk a hétköznapi apró szeretetgesztusok „Az ő szeretetét és irgalmasságát követni egy kicsit azt is jelenti, hogy megörökítjük a jelenlétét ebben a világban. Valójában ezek az evangéliumi gesztusok egyedüliek, melyek mindennek ellenállnak. Egy gyengéd gesztus, egy nagylelkű cselekedet, a meghallgatásra szánt idő, egy látogatás, egy jó szó, egy mosoly...
Az emlékverseny tapasztalata jobban megértette velünk, hogy a tanítás igazi védelmezői a lelket; az embereket; Isten szeretetének és megbocsátásának az ajándék mivoltát védik. Ebben a kegyelmi időben, amit megéltünk, a szeretetről beszélve, kölcsönösen meggazdagodva érezzük magunkat; sokan közülünk megtapasztaltuk a Szentlélek működését, aki az emlékverseny igazi főszereplője és alkotómestere. Valójában számunkra az emlékverseny befejezése azt jelenti ténylegesen az „együtt-haladáshoz”, hogy elvigye az iskola minden részébe, minden közösségbe, minden családba és minden helyzetbe az evangélium fényét, a szeretet ölelését és Isten irgalmának a támaszát.
Forrás: Pipics Csaba/ Szombathelyi Egyházmegye