A kismarosi ciszterci nővérek vendégházától elindulva, a domb aljába leereszkedve különleges keresztút fogadott. Alig faragott kövek, szikladarabok a földön, rajtuk mindössze két-két szó az egyes stációk jelzéseként. Az innen meredeken felfelé kanyargó ösvényen, miközben egyre nehezebben vettem a levegőt, s meg-megálltam az egyes állomásoknál, éreztem, hogy mennyire mélyre hatolnak ezek a szavak: valójában imádkozom!
Görögkatolikus nővéreket kérdeztek meg parókus atyák, hogy mit tehetnek annak érdekében, hogy szerzetesi hivatások szülessenek. A nővérek a következő válaszban fogalmazták meg tanácsaikat.
Az idei nagyböjtben ismét hív a magyar jezsuiták lelkigyakorlatos központja, a dobogókői Manréza, hogy imádkozzunk minden nap személyesen és mégis együtt. A személyes imát szentírási igék, napi elmélkedések, képek és zenék segítik. A lelkigyakorlat közösségben is végezhető. Erre heti (akár online) közös imádság és megosztás révén nyílik lehetőség.
Mintegy kétszáz szerzetes gyújtott gyertyát Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, a megszentelt élet ünnepén a pesti Jézus Szíve Jezsuita Templomban Székely János püspökkel. A szerzetesek testi-lelki jóllétéről és megújulásának lehetőségeiről pedig Kővári Magdolna szociális testvér, Orosz Andrea bencés obláta és Lukács János jezsuita beszélt a Párbeszéd Házában.
Február 2-án délután, az Úr bemutatásának ünnepén és a megszentelt élet harmincadik világnapján a Szentatya ünnepi szentmisét mutatott be a vatikáni Szent Péter-bazilikában. A szertartás a gyertyák megáldásával és körmenettel kezdődött, majd az eucharisztikus ünnepléssel folytatódott.
Az új év kezdete kultúránkban rendszerint a változtatás, az új célkitűzések és az önmenedzselés idejeként jelenik meg. Mindenki számára ismeretes az újévi fogadalom fogalma: új év, új lendület, új élet. Az ember számára szükségesek a „nullpontos” kezdetek, hogy elrugaszkodhasson régi önmagától.
Krisztus születésének éjszakáján a Betlehem mezején nyájaikat őrző pásztoroknak angyalok hirdették Isten dicsőségét, a Megváltó születését. A pásztorok – akárcsak a szerzetesek – virrasztó emberek, írja XVI. Benedek pápa; ezért hallották meg ők, és nem a nyugodtan alvók az örömhírt. Simeon, Anna, a pásztorok és mindazok, akik a szerény kezdetben felismerték a megváltás ígéretét a remény emberei voltak.
A Sarutlan Kármelita nővérek Kármelhegyi levelek (2025/3) hírleveléből adunk közre egy írást.
„Az Úr végső eljövetele, habozás nélküli várakozás” címmel tartotta meg Roberto Pasolini kapucinus atya, a Pápai Ház szónoka első adventi prédikációját december 5-én pénteken kora délelőtt a VI. Pál aulában XIV. Leó pápa, a Római Kúria tagjai és a legfőbb szerzeteselöljárók jelenlétében. A kapucinus szónok a kegyelem észrevétele és a gonoszság eltörlése témák után végül Noé példáját elemezte, aki egyedül vette észre Isten kegyelmét egy általános pusztulásban és műve az üdvösség jele lett.