Az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet egyik épületének felső szintjére tartok Donát atyával, itt kezdjük a délutánt. Egyből a mély vízbe – gondolom én –, ami persze érthető; ezen az emeleten már másként telik az idő, halogatásnak nincs helye. Talán Donát atya is megsejt valamit az aggodalmamból, mert amint felérünk, egyből a terasz felé terel. Szikrázó napsütés, csoda szép kilátás az erdőre, madárcsicsergés. „Amikor telítődöm, ide szoktam kijönni, itt megnyugszom és újratöltődöm” – jegyzi meg. Ádám Rebeka Nóra cikkét osztjuk meg.
2 hónap 3 hét