A szerzetesrendek feloszlatása Magyarországon 1950-ben.
„Itt ülünk a ránk erőszakolt csendben a leponyvázott teherautón. Június 10-e van, nyári hajnal. … Kunszentmárton közelében jártunk már. Meg is álltunk csakhamar a kármelitáknál (hat óra körül), hogy leadjuk lazaristáinkat és a jezsuita frátereket, akiket keblére ölelt a páter, jóllehet a tekintetéből ki lehetett olvasni, hogy nagyot néz váratlan vendégei korai és egyébként is furcsa látogatására. Búcsút intettek volt útitársaságunknak, amelynek kíváncsi körbetekintgetését egy-kettőre lehetetlenné tette a vastag ponyva” – emlékezett Révai József piarista a szegedi szerzetesek 1950. évi közös utazására, amelynek célját nem ismerték. Csak később derült ki, hogy a magyar szerzetesség szinte teljes megszüntetéséhez vezetett.